Júliusban miért beszélünk újévi fogadalmakról? Egyrészt azért, mert ha tettél, akkor már bőven láthatod az eredményét, másrészt ha tettél és még nem történt semmi, akkor itt az ideje, hogy belehúzz, hiszen még majdnem fél év áll rendelkezésedre, ami pont elegendő idő ahhoz, hogy látványos változást érj el, bármit is tűztél ki célul.

Pontosan erről fog szólni a július 21-re meghirdetett „Töltsd fel magad a Paradicsomban” című eseményünk. A fogadalmak megvalósításához elszántság, energia és idő kell. Neked van? Erről tudunk beszélgetni ezen a csoportos estén.

Újévi fogadalmak – fontosak?

Sokszor teszik fel nekem azt a kérdést, hogy fontos-e újévi fogadalmat tenni. Sokan a korábbi kudarcaik miatt nem is szeretik, sokan felesleges dolognak tartják. Én azt mondom, hogy célokat, új terveket bármikor lehet kitűzni, a gyakorlatban általában az emberek januárban nyitottabbak az újításra, megújulásra. Szóval nagy jelentősége nincs annak, hogy mikor kezdesz el változtatni valamilyen szokásodon, egyszerűen általában az év kezdetekor készen állunk arra, hogy a nagy számvetést követően fogadalmat tegyünk. DE! Bármikor lehet ilyet csinálni az év során.

 Mi is az a fogadalom?

Persze, mindenki tudja, hogy mit jelent az, hogy ha fogadalmat teszünk. De mi van mögötte? Ez nem más, mint valamilyen változásra való törekvés, valamilyen célkitűzés. Tehát pontosan akkor lesz jó, hogy ha reális, mérhető célt tűzünk ki magunk elé és készen állunk arra, hogy a változás dinamikájával szembenézzünk. A célkitűzésről itt már írtam bővebben.

A változásról pedig azt kell tudni, hogy folyton vágyunk rá, mégis valami miatt nehezen fogadjuk el. Ha bármin is változtatni szeretnénk, az azzal jár, hogy évek, esetleg évtizedek alatt berögzött szokásainkat törjük meg. Ez nem könnyű, de nem lehetetlen. A változás komoly lemondással jár. Általában ha új dolgot szeretnénk beiktatni az életünkbe, pl. rendszeres sport, olvasás, relax, akkor arra időt kell szakítani. Kevés az az ember, aki azért szeretne valamit elkezdeni, mert rengeteg szabad ideje van, és nem tud vele mit kezdeni. Ha Te ilyen vagy, akkor csak arra kell rászoktatnod magad, hogy ebben a szabad időben konzekvensen azt csinál, amit igazán elterveztél.

A többségnek azonban időt is kell szakítania az új tevékenységre. Hogyan? Úgy, hogy muszáj lesz valamitől „megszabadulnia”, ami végképp nem egyszerű dolog, de szintén nem lehetetlen. Vagy segítséget kell kérni ehhez családon belül vagy nemet kell mondani valamire, ami már kevésbé fontos. Mindenképpen érdemes arra egy pici időt szánni, hogy átgondold, hogy reális-e a célkitűzésed, vagyis tényleg belefér-e az idődbe az, amit igazán szeretnél elkezdeni.

 Amihez nem kell idő

Persze, vannak olyan fogadalmak is, amelyek nem igényelnek szabad időt, inkább elhatározás kell hozzá. Kimondottan ilyen a sok édesség evésről való leszokás vagy a cigarettázás elhagyása. De miért olyan nehéz? Egészen egyszerűen itt is az a válasz, hogy több év alatt berögzött szokást kell lecserélnünk és ehhez kell: elszántság és türelem.

 Elszántság és türelem – a változás kulcsai

Elszántság itt azt jelenti, hogy tényleg saját elhatározásból kell, hogy adódjon a változtatás iránti vágy. Ha más kéri, ha más kedvéért csináljuk, ott a motiváció hibás, és ha azzal a másik emberrel már nem vagyunk jóban vagy már nem olyan fontos az ő véleménye, akkor bizony a motiváció el is száll. A saját indíttatás mindenképpen meg kell keresned magadban. Ha megvan, akkor bátran írd is fel, hogy minden pillanatban, amikor úgy érzed, hogy feladnád, akkor jusson eszedbe. 

Másik fontos tényező pedig a türelem. Ha több éves szokásodat akarod megváltoztatni, akkor fogadd el a tényt, hogy néhány nap vagy hét alatt nem biztos, hogy eléred a kívánt célt. Hagyj magadnak időt, ha pedig „visszaesel”, akkor ne gondold azt, hogy ez egy kijavíthatatlan bűn. Szóval legyél türelmes és elnéző magaddal szemben, mert ezek segítenek abban, hogy változást érj el.

„Szeretlek, úgy ahogy vagy!”- mondja Marc Darcy Bridget Jones-nak. Ez a jelenet talán azoknak is megvan, akik egyáltalán nem rajonganak Bridget Jones-ért. Milyen egyszerű mondat és milyen mélyen benne van az elfogadás. Mert Darcy tényleg úgy szereti Bridgetet, ahogy van, pedig aki látta a filmet, pontosan tudja, hogy Bridget messze nem tökéletes. De ki az? Egyáltalán mi az, hogy tökéletes? Talán erről is oldalakat lehetne filozofálni, de coachként inkább arról tudok írni, hogy mennyire fontos, hogy saját magunkat elfogadjuk.

Ez egyáltalán nem egyszerű dolog. Van, akinek ösztönösen megy, van, aki heteket, hónapokat, éveket dolgozik rajta. Az elfogadás az önmagunk szeretete. Önmagunk szeretete pedig nem azt jelenti, hogy beképzeltek vagy egoisták vagyunk. Azt jelenti, hogy tudatában vagyunk értékeinknek, nagyszerűségünknek. Mert mindannyian értékesek vagyunk kívül és belül. Igen, erről sosem tanultunk, inkább azt hallgattuk, hogy ne legyél öntelt, ne legyél elégedett. Pedig csak akkor lehetünk felszabadultak, ha elégedettek vagyunk. És ennek az elégedettségnek önmagukból kell indulnia.

Nehéz szeretni önmagunkat. Nehéz büszkének lenni önmagukra. De kellő tudatossággal és önismereti munkával elérhető. Én kb. 35 évesen döbbentem rá arra, hogy amilyen vagyok, az én vagyok. Van, amin tudok változtatni és van, amin nem. Amin nem, azt szeretnem kell. Mert attól vagyok én. Ekkortól lett fontos számomra önmagam elfogadása. Sikerült. Már másképpen látom magam és ez felszabadít. Hosszú út volt és még van min dolgoznom, de örömmel jelentem: haladok. Érdekes „munka”, érdekes tanulás és megosztom, hogy nekem miért fontos és nekem mit adott.

Az elfogadás felszabadít!  

Ha szeretjük, elfogadjuk, elismerjük saját magunkat, akkor másokat is el tudunk fogadni. Hirtelen elkezdjük látni a másikban is az értéket, a szépet. Nem a rosszat, nem a hibát, hanem mindazt, amitől különlegessé a másik különlegessé, egyedivé válik. Amikor Darcy azt mondja Bridgetnek, hogy „szeretlek, úgy ahogy vagy”, akkor elfogadja őt. Az értékeivel, a hibáival, a tökéletességével vagy éppen tökéletlenségével együtt.

 Az elfogadás önbizalmat ad!

Amikor elfogadjuk saját magunkat, akkor látjuk az értékeinket. Nem a hibáinkra alapozunk, hanem az erősségeinkre. Határozottabbá, magabiztosabbá válunk, növekszik az önbizalmunk. Elkezdjük magunkat egy objektív tükrön keresztül nézni. Ha tudatában vagyunk annak, hogy miben vagyunk igazán jók, mit tudunk adni a környezetünknek, a családunknak, mivel tesszük teljessé a munkahelyünkön a csapatunk tevékenységét, akkor már van egy pozitív képünk önmagukról. Egyszerűen jobban érezzük magunkat a bőrünkben. Ha pedig jobban vagyunk, egyre kevésbé foglalkozunk azzal, hogy a környezetünkben milyen hibák vannak, ösztönösen elkezdjük másokban is a jót keresni. Egyszerű. És működik.

 Az elfogadás elfogadást eredményez!

Amíg saját magunkat nem tudjuk elfogadni, tisztelni, szeretni, addig másoktól sem várhatjuk el, hogy a jót lássák bennünk. Amíg magunkban nem találjuk meg, addig más sem fogja észrevenni. Azonban ha megtörténik a fordulat, egyszerűen másképp láttatjuk magunkat és tényleg másképpen fognak látni bennünket. Ez is egyszerű és ez is működik.

 Az elfogadás révén a saját életedet élheted!