Segíthetek? – elfogadjuk vagy szégyelljük?

Ma már szerencsére nem tabu a téma, hogy nőként olykor nehezített pályán kell boldogulnunk. A minap egy kedves ismerősöm a Zewa videóját osztotta meg, ami hatalmas nagy hatással volt rám. Te már láttad? Itt a linkje! Igen, vannak benne megdöbbentő mondatok, már rögtön az elején: “Nálunk senki sem szeret mosogatni, mert az kicsit uncsi is. Ezért Anya szokott mosogatni.”

 

Continue reading Segíthetek? – elfogadjuk vagy szégyelljük?

Az időhiány mártírjai

Szeptemberben talán aktuálisabb a téma mint általában: az időhiány. Lótunk-futunk, azt sem tudjuk mi merre meddig… és közben azon gondolkodunk, hogy jut-e egyáltalán idő magunkra. A munkahelyen jelentkező túlóráról és a hétköznapok hajtásáról eszembe jut, hogy számos időmenedzsment-eszköz áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy kezelni tudjuk feladatainkat. De vajon használjuk?

Continue reading Az időhiány mártírjai

Kulturális önismeretről

Multi környezetben még nehezebb néha boldogulni, mint egy “hagyományos” munkahelyen. Sokszor nem értjük pontosan, hogy mit és miért tesz egy másik közegből, másik kultúrából érkező személy. És ha még ez a személy ráadásul vezető is, az tovább nehezíti a helyzetet. Hogy mit is lehet tenni? Vannak lehetőségek…

Idegesít a kollégám

Teljesen természetes jelenség, ha a kollégánkat néha a pokolba kívánnánk. Sokszor olyan emberekkel kell együttdolgoznunk, akiket a munkán kívüli világban biztosan nem választanánk barátunkként. De van erre bármilyen megoldás? Hogyan lehet ezt átvészelni? Van egy apró gyakorlat, ami biztosan segít.

Az irigység legyőzhető

Az irigység egy olyan tulajdonság, amelyet ősidők óta hordozunk magunkban. Ki könnyebben, ki nehezebben birkózik meg vele. Az irigység összefügg az önértékeléssel és az irigységen mint tulajdonságon tudunk változtatni. Nem könnyű az út, de megéri. Az irigység nehézségeiről és hátráltató erejéről ebben a cikkemben írtam.

Johari ablak – tényleg számít ki mit mond?

Hiába dolgozom coachként, ahogy a mondás tartja a suszter cipőjéről… szóval nekem is meg szokott gyűlni a bajom azzal, hogy mennyit foglalkozzam másokkal. Mi az a határ, amikor már nem számít, hogy a másik mit mond? Kinél hogyan tudom ezt tartani? Erre nagyon jó a Johari ablak, amelyről részletesen itt írtam egy bejegyzést.