Az asszertivitás az egyik legnépszerűbb téma, amikor kommunikációs tréninget kérnek tőlem. Legyen a csapat asszertív, tanítsam meg nekik, hogyan tudnak egymással asszertíven kommunikálni és egyúttal legyen vége a konfliktusoknak. Egyetértek azzal, hogy aki asszertíven kommunikál valóban csökkentheti a konfliktusai számát, kisebb eséllyel bánt meg másokat és határozottan jobban érzi magát a bőrében. A gond ott van, hogy az asszertivitás határozottan tanulható, azonban nem feltétlenül 2-3 nap alatt. Ha az elmélet át is adható, azért a változáshoz kell idő. Ebben a cikkben arról írok, hogy mi is az az asszertivitás és miért fontos a hétköznapokban. Azonban a téma nagyon összetett, így a gyakorlati kérdésekre későbbi cikkekben térek vissza.
Az asszertív viselkedés
Az asszertivitás a kommunikációs stílusban jelenik meg. Amikor valakinek a kommunikációs stílusát vizsgáljuk, akkor az lehet passzív, agresszív, vagy asszertív. Passzív viselkedés esetén az egyén jogai gyakran sérülnek, akár mások ki is használhatják. Az ilyen emberek szorongók, bizonytalanok, kerülik a kapcsolatokat, mások gyakran lekezelik őket. A passzív viselkedés következménye lehet az önbecsülés romlása és a mások felé irányuló gyakori harag. Általában a mondataikban szerepel, hogy “nagyon sajnálom”, “nem lehetne-e”, “esetleg”, “talán”. Az agresszív viselkedés ennek teljesen az ellentettje, az agresszív egyén azt akarja, hogy elképzelése, érdeke mindenek felett álljon, akarata minden körülmények között érvényesüljön. Mások jogait egyáltalán nem tartja tiszteletben, sokszor céljait mások kárára éri el. Ennek ellenére gyakran van lelkiismeret-furdalása és sokszor úgy érzi, hogy nem értik meg. Ez kapcsolatai romlásához is vezethet. Ő ezeket a fordulatokat használja: “ne viccelj már…”, “nem megmondtam…”, “képtelen vagy megérteni…”, “azonnal csináld meg”.
Mindezekkel ellentétben az asszertíven viselkedő ember fő célja, hogy partneri kommunikációt alakítson ki a másik féllel, egyenes, nyílt legyen és önmaga mellett a másik embert is tiszteli. Egyértelműen, világosan fogalmaz és ami talán a legfontosabb, hogy nem ítélkezik. Az asszertivitás a verbális és nem verbális kommunikációban is megjelenik. Arról ismerhető fel, hogy a szavak és a testbeszéd összhangban vannak, nyitott gesztusokat, magabiztosságot tapasztalunk. De mi kell ahhoz, hogy valakinek a stílusa asszertív legyen? Erről egy későbbi cikkben írok részletesen, egyelőre térjünk vissza az általános jegyekhez!
Asszertív jogok és kötelezettségek
Amikor asszertíven szeretnénk viselkedni, akkor nem csak jogaink, hanem kötelezettségeink is vannak. Erre írok néhány példát. Asszertív jog, hogy tisztelettel bánjanak veled, meghallgassanak és komolyan vegyenek. Ugyanakkor asszertív kötelességed, hogy ugyan így bánj a hozzád fordulókkal. Vagy jogod van arra, hogy döntésed logikátlan legyen, de másoknak ugyan így joguk van rá és nincs jogod saját logikádat számon kérni rajtuk. Jogod van arra, hogy magatartásodat ne magyarázd mások előtt, ha ez nem érint közös érdeket vagy megegyezést, ugyanakkor ez igaz másokra is. Az egyensúly tehát végtelenül fontos ahhoz, hogy az asszertivitás helyesen érvényesüljön.
Határmezsgye asszertív és agresszív között
Néha azt tapasztalom, hogy valószínűleg nem szándékosan, de az asszertivitás képes arra, hogy agresszív stílusjegyeket hordozzon magán. Ez olyankor fordul elő, amikor egy picit félreértelmezve szeretnénk használni. Asszertivitásnál ugyanis természetesen nagyon fontos, hogy a saját érzéseimet, igényeimet felszínre juttassam, de néha ott találkozom elcsúszással, ha az egyén ezt mindenképpen így akarja csinálni. Ilyenkor nagyon jó kapaszkodót ad az, ha eszünkbe jut, hogy a cél, hogy mindkét fél nyertes legyen, nem pedig az, hogy minden körülmények között a saját akaratomat ráerőltessem a másikra. Ha erről nem feledkezünk meg, akkor viszonylag kevés csapdával találkozhatunk.
Az asszertív kommunikáció megvalósításhoz szükséges lépések
Nos, ahogy korábban is írtam, egyetlen cikk nem elegendő ahhoz, hogy az asszertivitás témakörét teljesen körbejárjuk. Nem elegendő ismerni a fogalmát, tudni az asszertív jogokról és kötelességekről, vannak még bőven gyakorlatok, amelyeket el kell sajátítanunk ahhoz, hogy valóban elmondhassuk magunkról, hogy tudunk asszertíven kommunikálni. Ezért is írtam az elején, hogy a változás nem valósul meg 2-3 nap alatt. Bár eltérő, hogy kinek mennyi időre van szüksége, azért biztosan szükség van hónapokra ahhoz, hogy ezek a mozzanatok tényleg beépüljenek a hétköznapokba. De melyek ezek a mozzanatok, lépések? Erről a következő cikkemben írok, melynek címe: Ez kell az asszertivitáshoz!
Felhasznált irodalom: Pintér Tamás, Az asszertivitás világa 2.
