Nagyon sokszor írtam és beszéltem már az énidő fontosságáról. Egy korábbi cikkem arról szólt, hogy miért kell és hogyan tudunk magunkra időt szánni, most azonban egy lépéssel  továbbmegyek és azt szeretném összefoglalni, hogy ha már van magunkra szánt idő, akkor fejben is képesek vagyunk feltöltődni?

Nos, nekem nyaralás alatt jött az ihlet, ugyanis minden adott volt a pihenéshez, feltöltődéshez, én mégsem tudtam aludni és napról napra egyre stresszesebbnek éreztem magam. Miért? Mert folyton azon járt az agyam, hogy ha vége a nyaralásnak, akkor mi minden tornyosul majd fölém, mi mindent kell megoldani és különben is, lehet, hogy hónapokig, évekig nem fogunk tudni megint nyaralni… Szóval járt az agyam egy csomó olyan dolgon, amit egyáltalán nem akkor kell “megoldani”, amikor éppen kikapcsolódunk.

Gondolkodunk, tehát nem pihenünk

Nézzük, hogy mi is áll ennek a hátterében! Évekkel ezelőtt olvastam David Allen Hatékonyságnövelés stresszmentesen című könyvét, amelyben pontosan arról (is) van szó, hogy milyen komoly stresszfaktort jelent az életünkben, hogy ha az elménket nem tudjuk pihentetni, ha folyton jár az agyunk olyan teendőkön, amelyek előttünk állnak, de az adott pillanatban nem tudjuk megoldani.

Veled is biztosan előfordult már az, hogy éjjel arra ébredtél, hogy másnap milyen akadályt kell átugranod, milyen tevékenységek állnak előtted. Úgy is jártál már bizonyára, hogy odaértél a munkahelyedre, de fogalmad sincs, hogy hogyan. Mi történt az úton, milyen útvonalon mentél… Csak bejutottál úgy, hogy közben a fejedben cikáztak a feladatok, kérdések, esetleg párbeszédek vagy el nem mondott nagymonológok.

Ez mind-mind arról szól, hogy mit kell még megtennünk és az el nem végzett feladatok nagymértékben okoznak stresszt. David Allen a fent említett könyvében azt is kiemeli, hogy az agyunk úgy van összerakva, hogy kényszeresen követi az elvarratlan szálakat, azonban ez csökkenti a teljesítőképességünket. Eszünkbe jut valami és már a következő lépésen gondolkodunk. Éppen ezért ennek valahogy gátat kell vetni, hiszen vannak helyzetek, amikor tényleg pihenésre van szükségünk.

Stoppoljuk a teendőket!

Allen könyve a hatékonyságnövelésről szól, azonban ezek a trükkök nagyszerűen alkalmazhatók abban az esetben is, ha nem hatékonyabbak szeretnénk lenni, csupán kikapcsolódásra vágyunk.

Amikor valami olyan el nem végzett tevékenység jut eszünkbe, ami nyomaszt, érdemes megvizsgálni, hogy pontosan mi is ez a feladat, mikor kell elvégeznünk és mit jelent számunkra, az, hogy végrehajtottuk, megcsináltuk. Utána azt gondoljuk végig, hogy hogyan történik a tevékenység végrehajtása, majd azt, hogy mi a legelső lépés. Ha azt a lépést akár azonnal meg akarjuk/tudjuk tenni, akkor elindulhatunk a megoldás irányába. Ha azonban nem aktuális (mert éppen nyaralunk), akkor csak annyi a teendő, hogy az első lépést felírjuk és határidőt rendelünk hozzá. Innentől kezdve fel tudjuk ismerni azt, hogy éppen az adott pillanatban nem is tudnánk vele tovább foglalkozni. De azzal, hogy rögzítettük a pontos feladatot és a határidőt, az agyunkat tehermentesítettük.

A trükk tehát abban rejlik, hogy amikor cikáznak a teendők a fejünkben és nem tudunk szabadulni ezektől a gondolatoktól, akkor vessük papírra, gondoljuk át, hogy pontosan mit szeretnénk elérni, mi az első lépés és azt mikor kell megtenni. Ha ez megtörténik, akkor ezeket a gondolatokat el is engedhetjük és akkor kell újra foglalkozni velük, hogy ha aktuális, ha elérkezett a hozzá rendelt határidő. Addig pedig bátran járhat valami egészen máson az agyunk!

Lazítsunk, de tényleg lazítsunk!

Ha tehát már megtaláltuk azt a tevékenységet, ami általában kikapcsol, ami segít abban, hogy feltöltődjünk, de mégis vannak gondolatok, amelyek elterelik a figyelmünket, vagy nyomasztanak, akkor bátran próbálkozhatunk azzal, hogy addig “offoljuk” a témát, amíg valójában nem tudjuk megoldani. Egy klassz koncert alatt elegendő, ha annyi eszedbe jut, hogy: nem most gondolkodom ezen, mert most nem tudom megoldani. És máris segíthet abban, hogy visszatérj a kikapcsolódáshoz. Készítettem egy letölthető segédletet, ami lépésről lépésre végigkísér abban, hogy hogyan tudod a feladatlistádat egy kicsit kiűzni az agyadból, hogy a pihenés tényleg a pihenésről szólhasson.

Letölthető segédlet

Forrás: David Allen: Hatékonyságnövelés stresszmentesen (HVG Kiadó Zrt., Budapest, 2015.)

Most egy igazán személyes hangvételű, saját megéléseken és tapasztalatokon alapuló cikket osztok meg veletek, de bízom benne, hogy aki éppen életmódváltásba fog vagy fogott már, de elakadt benne, annak tudok inspirációt és ötletet adni.

Szeretnék fogyni

A fogyás témája engem is év(tized)ek óta foglalkoztat és coaching folyamat során is találkoztam olyan megbízómmal, aki ebben a témában fordult hozzám. Nagyon sokáig nem tudtam mit kezdeni ezzel a kérdéssel, mert nekem is erősen témám volt, azonban úgy érzem, hogy az elmúlt egy évben sikerült tovább lépnem, így arra is nyitott lettem, hogy másokat támogassak ebben.

Most nem is feltétlenül a fogyásról, hanem a teljes életmódváltásról, az ahhoz kapcsolódó célkitűzésekről és a folyamatról szeretnék írni, természetesen coaching szempontból.

 Változás pillanata

Ha megvannak a válaszok, akkor már könnyebb helyzetben vagyunk ahhoz, hogy meghatározzuk a célokat. A célkitűzésnél vannak szempontok, amelyeket nem nagyon lehet átugrani, ezek pedig a következők:

Idő, segítő, motiváció, jutalom, türelem.

De mit is jelentenek ezek? Nézzük meg külön-külön:

A fogyás tehát inkább egy életmódváltó program, ami nem csak testünknek, hanem elménknek is változást hozz, éppen ezért egy nagyon összetett folyamat. Ha a várt siker elmarad, akkor ne haragudj magadra, hanem kezdd el azt vizsgálni, hogy mit tudsz másképpen csinálni, hogyan tudsz javítani berögződéseken és folyamatokon.

A célkitűzés a coaching egyik sarokpontja, e nélkül nem létezik coaching folyamat, hiszen nem lenne értelme. A legtöbb cikkemben utaltam rá, némelyikben kicsit bővebben is írtam róla, mégsem született egyetlen anyag, amiben ez kerül fókuszba. Ezt most pótolom, mert akkor a jövőben elegendő csak erre a cikkre utalni.

Az évtervezésről már többször is írtam, ráadásul csoportos és egyéni formában is szoktam vezetni ebben a témában workshopot. Sőt, tavasszal a sikeres újratervezés is téma volt egy cikkemben. Most azonban arra szeretnék kitérni, hogy mennyire fontos az is, hogy év végén megálljunk és a kitűzött célok megvalósulását értékeljük.

A legtöbb írás most azzal a mondattal kezdődik, hogy ez az év nagyon más volt. Sajnos én sem tudom másképpen kezdeni ezt a cikket, hiszen akárhogy is nézzük, ez az év garantáltan mindenkinek változást, kiszámíthatatlanságot hozott. Az éves tervek a legtöbb esetben már márciusban borultak és azt követően szinte lehetetlenné vált a tervezés. Éppen ezért az évértékelésünk is egy kicsit rendhagyó legyen.

 Egy „normális” év végén

Az utóbbi időben nagyon sok ismerősöm döntött úgy, hogy elhagyva addigi munkáját valami egészen újba kezd és szabadúszóvá válik. Pontosan ezek az élmények vezettek ahhoz, hogy írjak egy hosszabb lélegzetvételű cikket arról, hogy milyen belső folyamatok zajlanak le bennünk, ha úgy döntünk, hogy az ideje, hogy megvalósítsuk álmainkat. Természetesen ezek a folyamatok mindenkinél másképpen, más ritmusban és más dinamikában zajlanak le, de azért egy irányvonal elég erősen kirajzolódik belőle.

A cikk valóban hosszabb lélegzetvételű, így kiemelem, hogy milyen témákkal foglalkozom benne:

 – Amikor még csak álmodozunk,
 – Felmerülő kérdések és dilemmák,
 – célkitűzés szerepe,
 – Célkitűzés és a szakmai önismeret kapcsolata,
 – Mit tegyünk a negatív visszajelzéssel?
 – Motiváció és jutalom.

Hát, akkor vágjunk is bele…

 Kérdések és dilemmák

A döntés azonban számos kérdést is felvet. Ezek a kérdések a kezdeti lelkesedés után olykor kétségeket is felvetnek és el is bizonytalaníthatnak bennünket. Éppen ezért nagyon körültekintően kell kezelni őket. Nézzük, hogy milyen kérdések lehetnek ezek és mit is lehet tenni, amikor felmerülnek bennünk.

Gyakori kérdések:
 – Tényleg most vágjak bele?
 – Tényleg alkalmas vagyok rá?
 – Lesz, aki vásárol tőlem? Megélek belőle?
 – Milyen távra tervezzek?
 – Hogyan kezdjek bele?
 – Vagyok olyan jó, mint a versenytársaim?
 – Biztosan szükségem van erre?

Vannak kérdések, amelyek nem feltétlenül tőlünk, hanem a gazdasági helyzettől, a piaci körülményektől függnek. Ezek kockázatot jelentenek, emiatt semmi esetre sem szabad figyelmen kívül hagyni őket. A stratégiai és pénzügyi tervezéssel vannak összhangban, így a tervezés szakaszában már előkerülnek. Ezek tehát kimondottan szakmai kérdések és amennyiben rendelkezünk megfelelő szaktudással, készen állunk arra, hogy kipipáljuk őket, természetesen az alapos átgondolást követően.

A cikk célja, hogy a saját önbizalmunkkal, hozzáértésünkkel kapcsolatos dilemmákra világítsak rá, így nézzük most azokat! A készségekkel, rátermettséggel kapcsolatos kérdéseink megválaszolásához nélkülözhetetlen a szakmai önbizalom és az önismeret. Ez az a rész, ahol egy coach tud segíteni számodra.

Nemrégiben volt szerencsém szabadúszóval beszélgetni, aki hatalmas szakmai ma­gabiztossággal rendelkezik. Pontosan tudja, hogy terméke egyedülálló, legnagyobb tudásával fejlesztette ki, és nagyon büszke is rá. Ettől még benne van a célcsoportja iránti tisztelet, a piac iránti alázat és a változásra való hajlandóság. Viszont tudatában van képessé­geinek és határainak is, ezáltal hatékonyabban tud működni.

Mindez jó példa arra, hogy az önbizalom, az önmagunkba vetett hit és a szolgáltatásunk/termékünk iránti elkötelezettség hatalmas lendületet tud adni önmagunknak és ezáltal vállalkozásunknak is.

Miből ismerem fel, hogy szakmailag jó vagyok?

A szakmaiságunk feltérképe­zésekor kerüljön fókuszba mindaz, amit erősségnek gondolunk magunkkal kapcsolatban. Ha pedig van olyan a látókörünkben, aki érzésünk szerint jobb nálunk, akkor kezdjük el kivesézni, hogy ez az érzés miből fakad. Pontosan miben jobb, milyen készségek vagy tudás segíti őt ebben és ez valóban verseny előnyt eredményez-e számára.

Az elemzés következményeként rádöbbenhetünk arra, hogy:
  – mi is képesek vagyunk erre a plusz dologra,
  – nekünk van más erősségünk, ami nyerő lehet a célcsoport számára,
  – nem is olyan nagy előny, vagy nem is olyan jó az, amit a ver­senytársnál plusznak látunk.

Célkitűzés

A célkitűzés lassan minden egyes írásomban valamilyen formában megjelenik. Ennek legfőbb oka, hogy nem győzöm hangsúlyozni: valódi támpontot és segítséget ad egy folyamat összeállításakor.

Itt sincs ez másképpen. Amikor belevágunk – már az üzleti terv kialakításakor – szembetalálkozunk a ténnyel, hogy a célok nélkülözhetetlenek. Hol szeretnék tartani 1 év múlva, fél év múlva, 3 év múlva pénzügyileg és szakmailag?

Mindezt pedig sok-sok apró részcélra kell bontani. Ha célok, akkor az egyik kedvenc megközelítésem a S.M.A.R.T. célmeghatározás, mert nagyszerű, kézzelfogható támpontot ad ahhoz, hogy célunkat megfelelően tűztük-e ki magunk számára. A S.M.A.R.T. egy betűszó, természetesen az eredetije angolul van, de van hozzá egészen jó megközelítésben fordítás is.

Csak röviden összefoglalva, minden célunk:
 – Legyen specifikus (specific),
 – Legyen mérhető (measurable),
 – Legyen attraktív, kellően vonzó, hogy elérjük (achievable),
 – Legyen releváns (relevant),
 – Legyen teljesen körülhatárolt időben (time-bound)

Erre jó példa, hogy ha azt mondom, hogy azt szeretném, hogy jól menjen a vállalkozásom, az nem valami jó cél, hiszen mit jelent, hogy jól menjen, hogyan érhetem azt el, mikortól számít jónak, mennyi idő alatt akarom elérni… ez mind-mind hiányzik belőle.

Ha azt mondom, hogy jövőre ilyenkor 100.000 Ft tiszta bevételt szeretnék elérni a szolgáltatásom értékesítéséből, akkor már közelebb járok. De ezt tovább lehet szofisztikálni, ha pontosítjuk, hogy melyik szolgáltatásom/termékem értékesítéséből mennyi bevételt szeretnék generálni mennyi idő alatt, ehhez mennyit kell dolgoznom, hirdetnem, kapcsolatot építenem, stb… Ebből már látható, hogy a célmeghatározás igen aprólékos, ám annál fontosabb része a tervezésnek.

A célkitűzéshez itt találsz egy segédletet!

Célkitűzés és szakmai önismeret

Igen hosszan írtam a célkitűzésről, azonban fontosnak éreztem, mert az egészet áthatja a szakmai önismeret és önbizalom. A céljaimat ugyanis akkor tudom legjobban megfogalmazni, hogy ha tisztában vagyok a képességeimmel, határaimmal, erősségeimmel.

Nem lehet tehát tovább kerülgetni: érdemes félévente átgondolni, hogy miben vagyunk igazán jók, igazán erősek, miből fakad a versenyelőnyünk, miért szeretnek/választanak bennünket a vevőink. Az első időszakban csak feltételezéseink lehetnek, később aztán tényleges visszajelzésekre is alapozhatunk.

Ha kérünk valamilyen formában visszacsatolást, márpedig erre bármikor van lehetőségünk, akkor kapunk egy olyan információhalmazt, amely megmutatja számunkra, hogy milyennek lát bennünket a célcsoportunk. Ezt lehet egyedül is elemezgetni, de kérhetünk szakmai segítséget is. Olykor nem egyszerű szembenézni a véleményekkel, hiszen biztosan lesz közöttük negatív, azonban a pozitív visszajelzések új tulajdonságok, új előnyök felismerésében is segítenek bennünket.

Mit tegyünk a negatív visszajelzéssel, eredménnyel?

Bármennyire is igyekszünk, előfordulhatnak rossz időszakok, mélypontok, kritikus vásárlók, amelyek visszavetnek bennünket. Nehéz jól kezelni és nehéz szembenézni mindezzel, azonban mindenképpen valahová el kell helyeznünk. Akinek van már rutinja, pontosan tudja, hogy vannak olyan visszajelzések, amelyek szót sem érdemelnek, vannak azonban erősen elgondolkodtatók vagy változásra késztetők.

Első körben nagyon fontos, hogy a kettő között tudjunk különbséget tenni. Ilyenkor egy barát, családtag, bármilyen személy, aki támogat bennünket, hasznos „külső szem” lehet. Ne féljünk kikérni a véleményét abban, hogy mennyire vegyük komolyan a kritikát!

A „külső szem” hosszú távon is segítőnk lehet.

Ha egyéni vállalkozásról, saját magunk által megvalósított álomról van szó, akkor előfordul, hogy nem vagyunk képesek objektíven értékelni a körülményeket. Érzelmileg érintettek vagyunk, így egy kritika sokkal jobban megérinthet, mintha alkalmazottként kapunk visszajelzést szakmaiságunkra.

Az egyik legfontosabb szabály, hogy bármilyen negatív visszajelzést is kapunk, az nem ránk vonatkozik, hanem termékünkre vagy a szolgáltatásunkra. Nagyon csupasz példa: ügyfél visszaírja, hogy nem voltál jó. Először is, nem Te nem voltál jó, hanem a szolgáltatás vagy termék, amit kapott tőled. Ez nem az összes szolgáltatásodra és termékedre vonatkozik, hanem egyre, amelyet az adott ügyfél megkapott. Másodszor, nem biztos, hogy nem volt jó, az is lehet, hogy csak neki nem tetszett.

Ez fakadhat ezekből:
 – Rossz napja volt,
 – Másra számított, mert nem értette meg mit kap,
 – Másra számított, mert nem írtad meg egyértelműen, hogy mit kap
 – Tényleg nem voltál formában.

Az első esettel nem lehet mit kezdeni… A másodikkal sem annyira, a harmadiknál felül tudod vizsgálni, hogy leírásaid mennyire pontosak, érthetők. Tesztelheted is! Ha van elcsúszás, javítod és máris átugrottál egy akadályt. A negyedik eset is reális és megengedhető! Van jogunk és lehetőségünk hibázni, lehetünk néha rossz passzban. Azonban ha ez így van, vegyük észre és javítsuk, kárpótoljuk. Megéri!

Ez utóbbit csak akkor tudod jól felismerni, ha ismered a határaidat, kereteidet, tudásodat. Ha meg tudod fogalmazni saját magad számára, hogy milyen vagy akkor, amikor a maximumot nyújtod, milyen vagy, amikor nem. Ha pontosan látod, hogy amikor teljesítesz, akkor önmagadhoz képest mit adsz. Kulcs, hogy önmagadhoz legyél őszinte, nem fontos hangosan bevallani, olykor egyáltalán nincs is rá szükség, de legyen egy objektív mércéd, és ha negatív visszajelzést kapsz, akkor tudd, hogy ez miért lehetett.

A kritikát tehát mindig csak és kizárólag saját szakmaiságodra vonatkoztatva kezeld, nem vonatkozik rád, hanem csak arra, amit adtál az ügyfélnek. A mélypont mindig nehéz, de ha van célod, hogy mit szeretnél elérni, akkor ilyenkor csak előszeded, és már mehetsz is tovább!

Motiváció és jutalom

Zárásul pedig a motivációt szeretném érinteni, ami nagyon nehéz kérdéskör, ha egyedül dolgozol. Legtöbbször a sikerek, az eredmények motiválnak, de amikor mindez hiányzik, akkor is tovább kell lépni. Ahogy fentebb is említettem, a célokba mindig lehet kapaszkodni. Bízz abban, hogy amit kitűztél az elérhető! Képzeld magad ilyenkor abba az állapotba, amikor sikerek értek, amikor pozitív visszajelzést kaptál. Képzeld el, hogy honnan indultál és már hol tartasz.

Vedd számba, hogy milyen fontos állomásokon mentél keresztül és gondolj vissza arra az időre, amikor még nem is álmodtál a vállalkozásodról.

Láthatod, hogy mennyi tanulás, mekkora bátorság, mennyi siker, izgalom és újdonság áll mögötted. Ezek olyan eredmények, amelyeket Te értél el, – akár segítséggel, akár segítség nélkül – Te dolgoztál meg értük. Légy rá büszke és ne feledkezz meg arról sem, hogy mivel jutalmazod magad! Igen, a jutalom nagyon fontos. Lehet ez egy kávé, egy könyv, egy edzés, egy nyaralás, vagy éppen a bevételből vett új laptop. Attól függ… de mindig kell!

Rengeteget olvashatunk arról, hogy mennyire fontos az énidő. Van olyan ismerősöm, aki szerint már ez a fogalom egészen elcsépelt. Pedig egyáltalán nem az, sőt, az énidő fontosságát minden esetben csak erősíteni tudom. De miért is van annyi vita körülötte és vajon miért olyan nehéz megteremteni? Nézzük meg mi van mögötte! 

 …mert szükséged van rá!

 Megérdemlem?

Az énidőt bármivel eltöltheted és akár barátaiddal, barátnőiddel is lehetsz, ha éppen ahhoz van kedved. Lehet sport, színház, koncert, de az is énidő, ha meghallgatod otthon a kedvenc albumodat és csak a zenére koncentrálsz. És ha van egy klassz újságod vagy könyved és csendben, nyugalomban olvasni szeretnél, akkor az is kiváló választás. A kulcsa csak annyi, hogy rólad szóljon, neked okozzon örömöt. Vannak életszakaszok, amikor kimondottan nehéz akár heti egy órát is magunkra szánni, van amikor naponta is meg tudjuk ezt teremteni. Tehát vegyük figyelembe élethelyzetünket is, de ne legyünk fukarok magunkhoz. A 15-20 perc is több a semminél és kezdetnek nagyon is jó!