„Szeretlek, úgy ahogy vagy!”- mondja Marc Darcy Bridget Jones-nak. Ez a jelenet talán azoknak is megvan, akik egyáltalán nem rajonganak Bridget Jones-ért. Milyen egyszerű mondat és milyen mélyen benne van az elfogadás. Mert Darcy tényleg úgy szereti Bridgetet, ahogy van, pedig aki látta a filmet, pontosan tudja, hogy Bridget messze nem tökéletes. De ki az? Egyáltalán mi az, hogy tökéletes? Talán erről is oldalakat lehetne filozofálni, de coachként inkább arról tudok írni, hogy mennyire fontos, hogy saját magunkat elfogadjuk.
Ez egyáltalán nem egyszerű dolog. Van, akinek ösztönösen megy, van, aki heteket, hónapokat, éveket dolgozik rajta. Az elfogadás az önmagunk szeretete. Önmagunk szeretete pedig nem azt jelenti, hogy beképzeltek vagy egoisták vagyunk. Azt jelenti, hogy tudatában vagyunk értékeinknek, nagyszerűségünknek. Mert mindannyian értékesek vagyunk kívül és belül. Igen, erről sosem tanultunk, inkább azt hallgattuk, hogy ne legyél öntelt, ne legyél elégedett. Pedig csak akkor lehetünk felszabadultak, ha elégedettek vagyunk. És ennek az elégedettségnek önmagukból kell indulnia.
Nehéz szeretni önmagunkat. Nehéz büszkének lenni önmagukra. De kellő tudatossággal és önismereti munkával elérhető. Én kb. 35 évesen döbbentem rá arra, hogy amilyen vagyok, az én vagyok. Van, amin tudok változtatni és van, amin nem. Amin nem, azt szeretnem kell. Mert attól vagyok én. Ekkortól lett fontos számomra önmagam elfogadása. Sikerült. Már másképpen látom magam és ez felszabadít. Hosszú út volt és még van min dolgoznom, de örömmel jelentem: haladok. Érdekes „munka”, érdekes tanulás és megosztom, hogy nekem miért fontos és nekem mit adott.
Az elfogadás felszabadít!
Ha szeretjük, elfogadjuk, elismerjük saját magunkat, akkor másokat is el tudunk fogadni. Hirtelen elkezdjük látni a másikban is az értéket, a szépet. Nem a rosszat, nem a hibát, hanem mindazt, amitől különlegessé a másik különlegessé, egyedivé válik. Amikor Darcy azt mondja Bridgetnek, hogy „szeretlek, úgy ahogy vagy”, akkor elfogadja őt. Az értékeivel, a hibáival, a tökéletességével vagy éppen tökéletlenségével együtt.
Az elfogadás önbizalmat ad!
Amikor elfogadjuk saját magunkat, akkor látjuk az értékeinket. Nem a hibáinkra alapozunk, hanem az erősségeinkre. Határozottabbá, magabiztosabbá válunk, növekszik az önbizalmunk. Elkezdjük magunkat egy objektív tükrön keresztül nézni. Ha tudatában vagyunk annak, hogy miben vagyunk igazán jók, mit tudunk adni a környezetünknek, a családunknak, mivel tesszük teljessé a munkahelyünkön a csapatunk tevékenységét, akkor már van egy pozitív képünk önmagukról. Egyszerűen jobban érezzük magunkat a bőrünkben. Ha pedig jobban vagyunk, egyre kevésbé foglalkozunk azzal, hogy a környezetünkben milyen hibák vannak, ösztönösen elkezdjük másokban is a jót keresni. Egyszerű. És működik.
Az elfogadás elfogadást eredményez!
Amíg saját magunkat nem tudjuk elfogadni, tisztelni, szeretni, addig másoktól sem várhatjuk el, hogy a jót lássák bennünk. Amíg magunkban nem találjuk meg, addig más sem fogja észrevenni. Azonban ha megtörténik a fordulat, egyszerűen másképp láttatjuk magunkat és tényleg másképpen fognak látni bennünket. Ez is egyszerű és ez is működik.
Az elfogadás révén a saját életedet élheted!
Amikor elfogadod saját magad, akkor tudod elkezdeni igazán a saját életedet élni. Ez az a pont, amikor már nem azzal foglalkozol, hogy mit gondolnak rólad mások. Nem az okoz fejtörést, hogy vajon másoknak megfelelsz-e. Egyszerűen már csak az a fontos, hogy jól érzed-e magad a bőrödben, tudsz-e azonosulni azzal, aki vagy? A külvilág helyett a saját jól-léted kerül a központba és a saját jól-léted által a környezeted is jobbá válik. Amikor elfogadod magad, akkor elhiszed, hogy megérdemled az önmagaddal való törődést, elhiszed, hogy megérdemled, hogy jól bánj saját magaddal és természetesen jól bánjanak veled.
Ezek nem varázsszerek
Ettől még lesznek olyan emberek körülöttünk, akik másképpen gondolkodnak rólunk, akik negatív kommentekkel, megjegyzésekkel, rossz véleménnyel illetnek bennünket. Mert ők az elfogadásban még máshol tartanak. Azonban ha saját magunkkal jóban vagyunk, saját magunkat szeretjük, akkor ezeket a negatív megközelítéseket is sokkal jobban, sokkal egészségesebben tudjuk kezelni. Mert van, akinek számít a visszajelzése, van, amiből tudunk tanulni és fejlődni, de van, ami rombol. És nagyon fontos, hogy tudjunk különbséget tenni. Ettől még lesznek nehézségek, tragédiák és akadályok az életünkben. De képesek leszünk másképpen átélni, másképpen megugrani.
Te hogy vagy?
Ki tudod mondani, hogy: szeretem magam, elfogadom magam? Ki tudod mondani akár akkor is, ha tükörbe nézel? Hajrá! Ha nem megy még, de szeretnéd, akkor dolgozz rajta! Bár ilyen tantárgy nincs, mégis számos szakkönyv, online és offline előadás elérhető, sok területen találni szakértői segítséget.
Ha Bridget Jones rendben lett volna az előbb említett jelenetben, ha elfogadta volna önmagát, ott kb. vége is lett volna a filmnek. Marc karjaiba omlik, hiszen minden szavát elhiszi, tudatában van annak, hogy ő valóban úgy van rendben, ahogy van. A film szempontjából szerencsére azonban még bőven volt dolga az elfogadással, ennek köszönhetjük a további két részt.