A csend témakörével óta szeretnék egy picit részletesebben foglalkozni. A csendnek ugyanis nagyon nagy szerepe van a kommunikációban. Néha elvesz, néha hozzátesz, néha pedig kommunikációs zajt vagy rést eredményezhet.
Miért nem mondasz semmit? Miért nem hívott? Nem kaptál még választ az e-mailre? Ez mind-mind összefüggésbe hozható a csenddel, ami bizony nagyon sokszor komoly üzenetet rejt magában. Ha interkulturális viszonylatban vizsgáljuk a kérdést, akkor számos kutatást találunk arra vonatkozóan, hogy az egyes nemzeteknél milyen szerep jut a csendnek. Van, ahol a hallgatás a beleegyezés jele. Van, ahol épp ellenkezőleg, az egyet nem értést szimbolizálja. De függ a csendhasználat a beszélő személyiségétől, hozzáállásától és témában való jártasságától is.
Te szereted a csendet?
Egy új közösségben gyakran előfordul, hogy csend áll be. A közbeszéd, elég szemléletesen azt használja, hogy “kínos csend”. Ez a csend azonban valóban kínos? Én sokáig azt gondoltam, hogy igen. Úgyhogy mindent megtettem azért, hogy ne legyen csend, olykor ez már gondot is okozott, mert a beszélgetés is kínossá vált. Idővel tanultam meg, hogy a “kínos csend” hossza mindenkinél más és más, ráadásul nem is mindenki gondolja annak. Ma pedig már tudom, hogy a csend nem feltétlenül rossz, így ha nincs mondanivalóm, nem feltétlenül kell szöveggel kitöltenem a csendet.
Egy tipp…
Érdemes figyelni beszélgetőpartnerünket, mert akkor a csend mértékét az ő igényeihez is hozzá tudjuk igazítani. Szavunkba vág? Akkor szereti megosztani saját gondolatait. Végighallgat bennünket? Akkor lehet, hogy figyel a válaszra. Végighallgat de nem reagál? Akkor lehet, hogy nem érdekli a téma vagy nem szívesen nyilvánul meg. És az is lehet, hogy nem ért egyet.
Csend a levelezésben
Ahogy a beszédben, úgy a levelezésben is többféle reakcióra utalhat a csend: nem kapta meg, nem érdekli, egyetért vele, egyáltalán nem ért egyet vele, csak nincs kedve/ideje/lehetősége vitatkozni. Hogy miért fontos ez? Mert ha nem reagálunk egy e-mailre, akkor a küldőben ezek mind-mind felmerülhetnek. Ha azonban elkerüljük a csendet és csak egy rövid visszajelzést adunk, már zavartalan a kommunikáció. Hiszen a másik fél reakciót kapott tőlünk, látja, hogy tudatában vagyunk annak, hogy az üzenet nekünk szól. Ennek lényegéről az 1# cikkemben írtam részletesebben “Ha nem valósul meg” cím alatt.
A csend akkor is lehet segítőtársunk, hogy ha hivatalos vagy üzleti levélre kell válaszolnunk. Mire gondolok? Nem arra, hogy egyáltalán ne adjunk választ, hanem arra, amit egy nagyon kedves régi kollégámtól tanultam meg: csak arra válaszolj, amit kérdeztek.
Hogy ez miért fontos? Több oka is lehet:
– az olvasót nem terheled plusz infókkal, biztosan célba ért az üzeneted,
– nem hagy teret félreértésnek,
– nem generálsz új feladatot akár neki, akár magadnak,
– és ha túl sokat írsz, akár újabb kérdéseket vethetsz fel…
Szóval munkahelyi kontextusban a csend a barátod is lehet, segít abban, hogy ne hívd fel magadra a figyelmet. Persze, ha komoly motivációid és céljaid vannak, akkor csak csínján bánj ezzel az eszközzel.
A csend szóban és írásban is fontos szereplő, ne feledkezz meg róla, mert színesebbé, tökéletesebbé teheti kommunikációdat!
