fbpx

Újévi fogadalmak nyáron

Júliusban miért beszélünk újévi fogadalmakról? Egyrészt azért, mert ha tettél, akkor már bőven láthatod az eredményét, másrészt ha tettél és még nem történt semmi, akkor itt az ideje, hogy belehúzz, hiszen még majdnem fél év áll rendelkezésedre, ami pont elegendő idő ahhoz, hogy látványos változást érj el, bármit is tűztél ki célul.

Pontosan erről fog szólni a július 21-re meghirdetett „Töltsd fel magad a Paradicsomban” című eseményünk. A fogadalmak megvalósításához elszántság, energia és idő kell. Neked van? Erről tudunk beszélgetni ezen a csoportos estén.

 

Újévi fogadalmak – fontosak?

Sokszor teszik fel nekem azt a kérdést, hogy fontos-e újévi fogadalmat tenni. Sokan a korábbi kudarcaik miatt nem is szeretik, sokan felesleges dolognak tartják. Én azt mondom, hogy célokat, új terveket bármikor lehet kitűzni, a gyakorlatban általában az emberek januárban nyitottabbak az újításra, megújulásra. Szóval nagy jelentősége nincs annak, hogy mikor kezdesz el változtatni valamilyen szokásodon, egyszerűen általában az év kezdetekor készen állunk arra, hogy a nagy számvetést követően fogadalmat tegyünk. DE! Bármikor lehet ilyet csinálni az év során.

 Mi is az a fogadalom?

Persze, mindenki tudja, hogy mit jelent az, hogy ha fogadalmat teszünk. De mi van mögötte? Ez nem más, mint valamilyen változásra való törekvés, valamilyen célkitűzés. Tehát pontosan akkor lesz jó, hogy ha reális, mérhető célt tűzünk ki magunk elé és készen állunk arra, hogy a változás dinamikájával szembenézzünk. A célkitűzésről itt már írtam bővebben.

A változásról pedig azt kell tudni, hogy folyton vágyunk rá, mégis valami miatt nehezen fogadjuk el. Ha bármin is változtatni szeretnénk, az azzal jár, hogy évek, esetleg évtizedek alatt berögzött szokásainkat törjük meg. Ez nem könnyű, de nem lehetetlen. A változás komoly lemondással jár. Általában ha új dolgot szeretnénk beiktatni az életünkbe, pl. rendszeres sport, olvasás, relax, akkor arra időt kell szakítani. Kevés az az ember, aki azért szeretne valamit elkezdeni, mert rengeteg szabad ideje van, és nem tud vele mit kezdeni. Ha Te ilyen vagy, akkor csak arra kell rászoktatnod magad, hogy ebben a szabad időben konzekvensen azt csinál, amit igazán elterveztél.

A többségnek azonban időt is kell szakítania az új tevékenységre. Hogyan? Úgy, hogy muszáj lesz valamitől „megszabadulnia”, ami végképp nem egyszerű dolog, de szintén nem lehetetlen. Vagy segítséget kell kérni ehhez családon belül vagy nemet kell mondani valamire, ami már kevésbé fontos. Mindenképpen érdemes arra egy pici időt szánni, hogy átgondold, hogy reális-e a célkitűzésed, vagyis tényleg belefér-e az idődbe az, amit igazán szeretnél elkezdeni.

 Amihez nem kell idő

Persze, vannak olyan fogadalmak is, amelyek nem igényelnek szabad időt, inkább elhatározás kell hozzá. Kimondottan ilyen a sok édesség evésről való leszokás vagy a cigarettázás elhagyása. De miért olyan nehéz? Egészen egyszerűen itt is az a válasz, hogy több év alatt berögzött szokást kell lecserélnünk és ehhez kell: elszántság és türelem.

 Elszántság és türelem – a változás kulcsai

Elszántság itt azt jelenti, hogy tényleg saját elhatározásból kell, hogy adódjon a változtatás iránti vágy. Ha más kéri, ha más kedvéért csináljuk, ott a motiváció hibás, és ha azzal a másik emberrel már nem vagyunk jóban vagy már nem olyan fontos az ő véleménye, akkor bizony a motiváció el is száll. A saját indíttatás mindenképpen meg kell keresned magadban. Ha megvan, akkor bátran írd is fel, hogy minden pillanatban, amikor úgy érzed, hogy feladnád, akkor jusson eszedbe. 

Másik fontos tényező pedig a türelem. Ha több éves szokásodat akarod megváltoztatni, akkor fogadd el a tényt, hogy néhány nap vagy hét alatt nem biztos, hogy eléred a kívánt célt. Hagyj magadnak időt, ha pedig „visszaesel”, akkor ne gondold azt, hogy ez egy kijavíthatatlan bűn. Szóval legyél türelmes és elnéző magaddal szemben, mert ezek segítenek abban, hogy változást érj el.

 

Elfogadás „…úgy ahogy vagy!”

„Szeretlek, úgy ahogy vagy!”- mondja Marc Darcy Bridget Jones-nak. Ez a jelenet talán azoknak is megvan, akik egyáltalán nem rajonganak Bridget Jones-ért. Milyen egyszerű mondat és milyen mélyen benne van az elfogadás. Mert Darcy tényleg úgy szereti Bridgetet, ahogy van, pedig aki látta a filmet, pontosan tudja, hogy Bridget messze nem tökéletes. De ki az? Egyáltalán mi az, hogy tökéletes? Talán erről is oldalakat lehetne filozofálni, de coachként inkább arról tudok írni, hogy mennyire fontos, hogy saját magunkat elfogadjuk.

Ez egyáltalán nem egyszerű dolog. Van, akinek ösztönösen megy, van, aki heteket, hónapokat, éveket dolgozik rajta. Az elfogadás az önmagunk szeretete. Önmagunk szeretete pedig nem azt jelenti, hogy beképzeltek vagy egoisták vagyunk. Azt jelenti, hogy tudatában vagyunk értékeinknek, nagyszerűségünknek. Mert mindannyian értékesek vagyunk kívül és belül. Igen, erről sosem tanultunk, inkább azt hallgattuk, hogy ne legyél öntelt, ne legyél elégedett. Pedig csak akkor lehetünk felszabadultak, ha elégedettek vagyunk. És ennek az elégedettségnek önmagukból kell indulnia.

Nehéz szeretni önmagunkat. Nehéz büszkének lenni önmagukra. De kellő tudatossággal és önismereti munkával elérhető. Én kb. 35 évesen döbbentem rá arra, hogy amilyen vagyok, az én vagyok. Van, amin tudok változtatni és van, amin nem. Amin nem, azt szeretnem kell. Mert attól vagyok én. Ekkortól lett fontos számomra önmagam elfogadása. Sikerült. Már másképpen látom magam és ez felszabadít. Hosszú út volt és még van min dolgoznom, de örömmel jelentem: haladok. Érdekes „munka”, érdekes tanulás és megosztom, hogy nekem miért fontos és nekem mit adott.

Az elfogadás felszabadít!  

Ha szeretjük, elfogadjuk, elismerjük saját magunkat, akkor másokat is el tudunk fogadni. Hirtelen elkezdjük látni a másikban is az értéket, a szépet. Nem a rosszat, nem a hibát, hanem mindazt, amitől különlegessé a másik különlegessé, egyedivé válik. Amikor Darcy azt mondja Bridgetnek, hogy „szeretlek, úgy ahogy vagy”, akkor elfogadja őt. Az értékeivel, a hibáival, a tökéletességével vagy éppen tökéletlenségével együtt.

 Az elfogadás önbizalmat ad!

Amikor elfogadjuk saját magunkat, akkor látjuk az értékeinket. Nem a hibáinkra alapozunk, hanem az erősségeinkre. Határozottabbá, magabiztosabbá válunk, növekszik az önbizalmunk. Elkezdjük magunkat egy objektív tükrön keresztül nézni. Ha tudatában vagyunk annak, hogy miben vagyunk igazán jók, mit tudunk adni a környezetünknek, a családunknak, mivel tesszük teljessé a munkahelyünkön a csapatunk tevékenységét, akkor már van egy pozitív képünk önmagukról. Egyszerűen jobban érezzük magunkat a bőrünkben. Ha pedig jobban vagyunk, egyre kevésbé foglalkozunk azzal, hogy a környezetünkben milyen hibák vannak, ösztönösen elkezdjük másokban is a jót keresni. Egyszerű. És működik.

 Az elfogadás elfogadást eredményez!

Amíg saját magunkat nem tudjuk elfogadni, tisztelni, szeretni, addig másoktól sem várhatjuk el, hogy a jót lássák bennünk. Amíg magunkban nem találjuk meg, addig más sem fogja észrevenni. Azonban ha megtörténik a fordulat, egyszerűen másképp láttatjuk magunkat és tényleg másképpen fognak látni bennünket. Ez is egyszerű és ez is működik.

 Az elfogadás révén a saját életedet élheted!

Amikor elfogadod saját magad, akkor tudod elkezdeni igazán a saját életedet élni. Ez az a pont, amikor már nem azzal foglalkozol, hogy mit gondolnak rólad mások. Nem az okoz fejtörést, hogy vajon másoknak megfelelsz-e. Egyszerűen már csak az a fontos, hogy jól érzed-e magad a bőrödben, tudsz-e azonosulni azzal, aki vagy? A külvilág helyett a saját jól-léted kerül a központba és a saját jól-léted által a környezeted is jobbá válik. Amikor elfogadod magad, akkor elhiszed, hogy megérdemled az önmagaddal való törődést, elhiszed, hogy megérdemled, hogy jól bánj saját magaddal és természetesen jól bánjanak veled.

 Ezek nem varázsszerek

Ettől még lesznek olyan emberek körülöttünk, akik másképpen gondolkodnak rólunk, akik negatív kommentekkel, megjegyzésekkel, rossz véleménnyel illetnek bennünket. Mert ők az elfogadásban még máshol tartanak. Azonban ha saját magunkkal jóban vagyunk, saját magunkat szeretjük, akkor ezeket a negatív megközelítéseket is sokkal jobban, sokkal egészségesebben tudjuk kezelni. Mert van, akinek számít a visszajelzése, van, amiből tudunk tanulni és fejlődni, de van, ami rombol. És nagyon fontos, hogy tudjunk különbséget tenni. Ettől még lesznek nehézségek, tragédiák és akadályok az életünkben. De képesek leszünk másképpen átélni, másképpen megugrani.

 Te hogy vagy?

Ki tudod mondani, hogy: szeretem magam, elfogadom magam? Ki tudod mondani akár akkor is, ha tükörbe nézel? Hajrá! Ha nem megy még, de szeretnéd, akkor dolgozz rajta! Bár ilyen tantárgy nincs, mégis számos szakkönyv, online és offline előadás elérhető, sok területen találni szakértői segítséget.

Ha Bridget Jones rendben lett volna az előbb említett jelenetben, ha elfogadta volna önmagát, ott kb. vége is lett volna a filmnek. Marc karjaiba omlik, hiszen minden szavát elhiszi, tudatában van annak, hogy ő valóban úgy van rendben, ahogy van. A film szempontjából szerencsére azonban még bőven volt dolga az elfogadással, ennek köszönhetjük a további két részt.

Az örök téma: időmenedzsment

Az időmenedzsment mind tréningeken, mind pedig coaching folyamatokban egy megkerülhetetlen téma. Nagyon sok olyan szakember van, aki már kimondottan csak és kizárólag ezzel a területtel foglalkozik. Így nem titok, hogy a szakirodalom is szinte végtelen. Mégis ez a kérdés újra és újra visszatér ügyfeleim körében. Miért?

 

 Vajon miért visszatérő téma az időmenedzsment?

Nos, ezt a kérdést próbáltam megfejteni az elmúlt időszakban. Van két meglátásom azzal kapcsolatban, hogy az időmenedzsment miért is okoz olyan nagy problémát. Az egyik, hogy nagyon magas elvárásokat támasztunk magunk elé, és gyakran a már meglévő rutinok mellé szeretnénk újabb és újabb elemeket beépíteni. A másik pedig az, hogy mindemellett nagyon nehezen mondunk le feladatokról, aktivitásokról, nehezen válunk meg szokásoktól. Egy nap 24 órából áll, amelyből általában 8 óra a pihenés miatt ki kell, hogy essen, tehát már csak a fennmaradó 16 órával gazdálkodhatunk, amelynek sokszor felét a munka teszi ki. Így tehát változás/változtatás nélkül kicsi az esély arra, hogy időnket hatékonyan tudjuk menedzselni. A két egyszerűnek tűnő (de persze cseppet sem az) trükk tehát:

 – változtatás szokásainkon,
 – lemondás.

 Hatékony időgazdálkodás

Mielőtt erről a kettő dologról írnék, kicsit elkalandozom egy szakirodalom irányába. Ahogy fentebb is írtam, számos könyv közül választhatunk. Egy közös bennük, hogy egyik sem ígéri, hogy a nap 24 óránál többől fog állni, azonban vannak bennük klassz ötletek, amelyek segíthetnek.

Egyik kedvencem David Allen Hatékonyságnövelés stresszmentesen című könyve*. Allen egy teljes módszertant dolgozott ki arra, hogy hogyan lehetünk hatékonyak a magánéletben és a munkahelyen egyaránt. Még a könyv megjelenésekor volt szerencsém személyesen is meghallgatni egy előadását, amelyből kiderült, hogy ő valóban az alapján él és működik a hétköznapokban, ahogy azt a könyvében is leírja. A „GTD-rendszer”, amelyet a könyvben ismertet, nagyon összetett. Én el sem tudnám képzelni, hogy minden egyes elemét aktívan használom és a leírt módszertan alapján élek. Azonban! Vannak benne olyan fejezetek és olyan praktikák, amelyek nekem nagymértékben segítettek. Ebből most kettőt bemutatok.

  1. Hiábavaló dolgokon törjük a fejünket
    Allen könyvében ez egy nagyon erős szembesítés volt számomra, hogy bizony sokszor hiábavaló dolgokon törjük a fejünket, ami sokszor szorongáshoz vezethet. Nap közben nagyon sokszor terheljük azzal az elménket, hogy mit kellene megtennünk, de még nem tettük meg. Ez többször elő-előbukkan a nap folyamán. Elterel bennünket és nyomaszt. Mennél több ilyen gondolatunk van, annál inkább nyomaszt. Ilyenkor hiábavaló dolgon gondolkodunk, hiszen nem kötjük össze cselekvéssel. Pl. eszembe jut, hogy kell venni elemet. Ha felírom egy listára, akkor nincs vele teendő, mert a boltban a kezemben a lista és venni fogok. Ha nem írom fel, akkor napjában többször gyötör, hogy a boltba jusson majd eszembe… De nem biztos, hogy eszembe fog jutni, hiszen még van 15 ilyen gondolat a fejemben. Éppen ezért a listázás, rendszerezés segíthet abban, hogy csak az aktuális kérdésre és az azzal összefüggésbe hozható cselekvésre koncentráljunk.
  2. Nem az időhiány a legnagyobb probléma
    Allen szerint nagyon sok teendőt nem időhiány miatt nem valósítunk meg, hanem azért, mert nem tudjuk tisztázni (olykor saját magunkkal), hogy mit, hol, hogyan kell megvalósítanunk. Csak gondolkodunk azon (leterhelve ezzel elménket), hogy mit kellene megcsinálni, ahelyett, hogy egy cselekvési tervet raknánk össze, amely kitér a részletekre. Amikor pontosan összeáll, hogy mit is kell csinálni, az már célt ad és cselekvésre ösztönöz. És ahogy a könyvben egy görög közmondásban szerepel „az utat már félig megtettük, ha a tennivalóinknak már nekiláttunk.”

Változtass a szokásaidon!

Ha valóban úgy érzed, hogy gond van az időmenedzsmenteddel, akkor bizony nem kérdés, hogy berögözött szokásokon kell változtatnod. És pontosan ezért nehéz, hiszen a változás sajátosságaiból kiindulva energiát, odafigyelést igényel, komfortzónán kívül kell mozognod és valószínűleg nem történik meg egyik napról a másikra. Úgyhogy az első tényező kitartást és türelmet igényel, ha valóban azt várod tőle, hogy hatékonyságot hozzon a hétköznapokba. A szokásokon való változtatás lehetséges, nagyon sok jó példát tudok rá felhozni, de amikor időmenedzsment kerül szóba, akkor mindezt vedd figyelembe, hogy ne vezessen kudarcélményhez.

 Lemondás

A másik fontos tényező pedig a lemondás. Amikor az időmenedzsmetet érintjük, sokszor azért van rá szükség, hogy a szabadidő, az énidő vagy a feltöltődésre szánt idő növekedjen. AMi azt jelenti, hogy a már meglévő feladataink mellé egy újabb „feladatot” szeretnénk bezsúfolni. Így aztán az énidő is egy stresszt jelent: belefér-e a napba, ki vásárol akkor be helyettem? És egy klassz ördögi körbe kerülünk. Éppen ezért az időmenedzsmentnél nagyon fontos, hogy számításba vegyük azt, hogy miről tudunk lemondani. Mit tudunk átadni vagy rövidebb idő alatt megoldani. Ugyanis lemondás nélkül nem feltétlenül vezet sikerhez a folyamat.

Bármilyen módszertannal, trükkel, technikával is próbálkozunk, tehát mindenképpen vegyük figyelembe, hogy a lemondás és a változás elfogadása, az arra való felkészülés nagyon fontos két lépcsőfok ahhoz, hogy végül sikereket érjünk el véges időnk menedzselésében. A türelem, mint minden más önfejlesztő munkánál, itt is nagy szerepet játszik és a jól megfogalmazott célkitűzés is segíti munkánkat.

* Forrás: David Allen: Hatékonyságnövelés stresszmentesen – HVG Könyvek, HVG Kiadó Zrt. Budapest, 2015.

Hogyan szóljon az énidő tényleg rólam?

Nagyon sokszor írtam és beszéltem már az énidő fontosságáról. Egy korábbi cikkem arról szólt, hogy miért kell és hogyan tudunk magunkra időt szánni, most azonban egy lépéssel  továbbmegyek és azt szeretném összefoglalni, hogy ha már van magunkra szánt idő, akkor fejben is képesek vagyunk feltöltődni?

Nos, nekem nyaralás alatt jött az ihlet, ugyanis minden adott volt a pihenéshez, feltöltődéshez, én mégsem tudtam aludni és napról napra egyre stresszesebbnek éreztem magam. Miért? Mert folyton azon járt az agyam, hogy ha vége a nyaralásnak, akkor mi minden tornyosul majd fölém, mi mindent kell megoldani és különben is, lehet, hogy hónapokig, évekig nem fogunk tudni megint nyaralni… Szóval járt az agyam egy csomó olyan dolgon, amit egyáltalán nem akkor kell „megoldani”, amikor éppen kikapcsolódunk.

Gondolkodunk, tehát nem pihenünk

Nézzük, hogy mi is áll ennek a hátterében! Évekkel ezelőtt olvastam David Allen Hatékonyságnövelés stresszmentesen című könyvét, amelyben pontosan arról (is) van szó, hogy milyen komoly stresszfaktort jelent az életünkben, hogy ha az elménket nem tudjuk pihentetni, ha folyton jár az agyunk olyan teendőkön, amelyek előttünk állnak, de az adott pillanatban nem tudjuk megoldani.

Veled is biztosan előfordult már az, hogy éjjel arra ébredtél, hogy másnap milyen akadályt kell átugranod, milyen tevékenységek állnak előtted. Úgy is jártál már bizonyára, hogy odaértél a munkahelyedre, de fogalmad sincs, hogy hogyan. Mi történt az úton, milyen útvonalon mentél… Csak bejutottál úgy, hogy közben a fejedben cikáztak a feladatok, kérdések, esetleg párbeszédek vagy el nem mondott nagymonológok.

Ez mind-mind arról szól, hogy mit kell még megtennünk és az el nem végzett feladatok nagymértékben okoznak stresszt. David Allen a fent említett könyvében azt is kiemeli, hogy az agyunk úgy van összerakva, hogy kényszeresen követi az elvarratlan szálakat, azonban ez csökkenti a teljesítőképességünket. Eszünkbe jut valami és már a következő lépésen gondolkodunk. Éppen ezért ennek valahogy gátat kell vetni, hiszen vannak helyzetek, amikor tényleg pihenésre van szükségünk.

Stoppoljuk a teendőket!

Allen könyve a hatékonyságnövelésről szól, azonban ezek a trükkök nagyszerűen alkalmazhatók abban az esetben is, ha nem hatékonyabbak szeretnénk lenni, csupán kikapcsolódásra vágyunk.

Amikor valami olyan el nem végzett tevékenység jut eszünkbe, ami nyomaszt, érdemes megvizsgálni, hogy pontosan mi is ez a feladat, mikor kell elvégeznünk és mit jelent számunkra, az, hogy végrehajtottuk, megcsináltuk. Utána azt gondoljuk végig, hogy hogyan történik a tevékenység végrehajtása, majd azt, hogy mi a legelső lépés. Ha azt a lépést akár azonnal meg akarjuk/tudjuk tenni, akkor elindulhatunk a megoldás irányába. Ha azonban nem aktuális (mert éppen nyaralunk), akkor csak annyi a teendő, hogy az első lépést felírjuk és határidőt rendelünk hozzá. Innentől kezdve fel tudjuk ismerni azt, hogy éppen az adott pillanatban nem is tudnánk vele tovább foglalkozni. De azzal, hogy rögzítettük a pontos feladatot és a határidőt, az agyunkat tehermentesítettük.

A trükk tehát abban rejlik, hogy amikor cikáznak a teendők a fejünkben és nem tudunk szabadulni ezektől a gondolatoktól, akkor vessük papírra, gondoljuk át, hogy pontosan mit szeretnénk elérni, mi az első lépés és azt mikor kell megtenni. Ha ez megtörténik, akkor ezeket a gondolatokat el is engedhetjük és akkor kell újra foglalkozni velük, hogy ha aktuális, ha elérkezett a hozzá rendelt határidő. Addig pedig bátran járhat valami egészen máson az agyunk!

Lazítsunk, de tényleg lazítsunk!

Ha tehát már megtaláltuk azt a tevékenységet, ami általában kikapcsol, ami segít abban, hogy feltöltődjünk, de mégis vannak gondolatok, amelyek elterelik a figyelmünket, vagy nyomasztanak, akkor bátran próbálkozhatunk azzal, hogy addig „offoljuk” a témát, amíg valójában nem tudjuk megoldani. Egy klassz koncert alatt elegendő, ha annyi eszedbe jut, hogy: nem most gondolkodom ezen, mert most nem tudom megoldani. És máris segíthet abban, hogy visszatérj a kikapcsolódáshoz. Készítettem egy letölthető segédletet, ami lépésről lépésre végigkísér abban, hogy hogyan tudod a feladatlistádat egy kicsit kiűzni az agyadból, hogy a pihenés tényleg a pihenésről szólhasson.

Letölthető segédlet

Forrás: David Allen: Hatékonyságnövelés stresszmentesen (HVG Kiadó Zrt., Budapest, 2015.)

 

Életmódváltás testben és fejben

 

Most egy igazán személyes hangvételű, saját megéléseken és tapasztalatokon alapuló cikket osztok meg veletek, de bízom benne, hogy aki éppen életmódváltásba fog vagy fogott már, de elakadt benne, annak tudok inspirációt és ötletet adni.

 

 

Szeretnék fogyni

 

A fogyás témája engem is év(tized)ek óta foglalkoztat és coaching folyamat során is találkoztam olyan megbízómmal, aki ebben a témában fordult hozzám. Nagyon sokáig nem tudtam mit kezdeni ezzel a kérdéssel, mert nekem is erősen témám volt, azonban úgy érzem, hogy az elmúlt egy évben sikerült tovább lépnem, így arra is nyitott lettem, hogy másokat támogassak ebben.

 

Most nem is feltétlenül a fogyásról, hanem a teljes életmódváltásról, az ahhoz kapcsolódó célkitűzésekről és a folyamatról szeretnék írni, természetesen coaching szempontból.

 

 Változás pillanata

 

 

Van egy pillanat az életünkben, amikor eldöntjük, hogy ideje változtatni. Lehet ez egészségügyi okból, esztétikai okból vagy éppen egy külső tényező hatására. Ez az első mozzanat, amikor szeretnénk egy lépést tenni valami új felé. Ilyenkor – legalábbis az én esetemben – azonnali, nagy érzelmekkel teli elhatározás született meg korábban. Nekiálltam aznap koncepció nélkül kevesebben enni, számomra egészségesnek vélt ételekkel telepakolni a hűtőt és már éreztem is, hogy fogyok…

Aztán persze az égegyadta világon semmi sem történt, ma már tudom, hogy azért, mert nem volt jó a célkitűzésem. (A célkitűzésről ebben a cikkben írtam és az ott leírtakat fogom követni ebben az írásban is.) Ugyanis mindig csak annyit fogalmaztam meg magamnak, hogy le kell fogynom. Arról megfeledkeztem, hogy megvizsgáljam:

 

          Miért fontos nekem a fogyás?

          Valóban ez a fő célom, vagy az, hogy energikus és formás legyek?

          Mikorra szeretném ezt elérni?

          Mennyire fontos nekem ez a cél: mit tudok „beáldozni” érte és mennyi időt szeretnék rászánni?

          Készen állok-e arra, hogy évtizedes, berögzött szokásaimon változtassak?

          Mit fogok érezni, ha elérem?

          Ettől tényleg boldogabb leszek? (mert korábban úgy gondoltam, hogy a súly és a boldogság összefüggésben vannak…)

 

Feladatleírás:

Ha van kedved, Te is kipróbálhatod, hogy ezerke a kérdésekre megvannak-e a saját válaszaid. A kulcs abban rejlik, hogy legyél nagyon őszinte önmagadhoz! Ahogy korábbi cikkeimből már megszokhattad, csak papír, toll és legalább egy csendes, szabad órára van hozzá szükséged.

 Jöhet a célkitűzés!

 

Ha megvannak a válaszok, akkor már könnyebb helyzetben vagyunk ahhoz, hogy meghatározzuk a célokat. A célkitűzésnél vannak szempontok, amelyeket nem nagyon lehet átugrani, ezek pedig a következők:

 

Idő, segítő, motiváció, jutalom, türelem.

 

De mit is jelentenek ezek? Nézzük meg külön-külön:

 

IDŐ

Mielőtt belefogunk a megvalósításba alaposan át kell gondolni, hogy mennyi időt tudunk ennek szentelni. Pontosan melyik nap hány órát tudunk erre szánni, és az adott napon belül mikor foglalkozunk ezzel. Pl. hétfőn délután 4 órakor a bevásárlásnál beszerzem a szükséges alapanyagokat. Hétfő este 18 órától van időm arra, hogy akár 2-3 napra is előre elkészítsem az ételeket. Vagy vasárnap délután 3 órakor megrendelem a következő hétre az ebédemet. Minden szerdán és pénteken délután 5 órakor edzésre megyek… Az ennyire részletes tervezés azért fontos, mert már az elején kiderül, hogy egyáltalán mire van időnk, mi fér bele az életünkbe. Ha eddig is gondot okozott a főzés, akkor ne várjuk el magunktól, hogy az új szemléletmód bevezetésével a főzéshez is megjön a kedvünk. Szóval nagyon fontos, hogy reálisan gondoljuk át lehetőségeinket.

Segítő

Akár a táplálkozásban, akár az edzésben vagy akár mindkettő esetében forduljunk bátran szakemberhez. Egy olyan együttműködő partnert válasszunk, akiben hosszútávon meg tudunk bízni, akinek valami miatt szimpatikus a munkássága és aki ténylegesen támogatni tud bennünket a változásban. Mindenkinek más a habitusa, mindenkinek másféle szakemberre van szüksége, ezért ne sajnáld az időt arra, hogy megtaláld azt, akivel tényleg szívesen dolgozol.

Motiváció

Találd meg azt, ami akkor is meg tud mozgatni, akkor is le tud beszélni a csokiról, fagyiról, amikor neked már elfogy a lelki erőd. Ez a motivátor lehet egy személy, akár társ, aki tud úgy figyelmeztetni, hogy az ne sértőleg hasson rád. Lehet egy kép, egy mondat, egy ruhadarab, amire ha ránézel, erőt ad ahhoz, hogy kitarts a célig és még azon is túl… Arról pedig ne feledkezzünk meg, hogy az akaratunk végtelenül erős. Amennyi energiával megmagyarázzuk magunknak, hogy miért esszük meg mégiscsak azt a szelet sütit, hogy miért nem alkalmas az időjárás edzésre, hogy miért vagyunk fáradtak, akkor éppen ezzel az energiával az ellenkezőjéről is meg tudjuk győzni magunkat.

Türelem

A türelem is kiemelkedő tényező, hiszen tényleg sokszor több évtizedes szokásokon szeretnénk változtatni, ami nem fog egyik napról a másikra, sőt sok esetben egyik hónapról a másikra sem menni. Ez teljesen természetes, éppen ezért ne is várjunk el irreális tempót saját magunktól. Minél több időt adunk magunknak, a változás annál biztosabban és stabilabban tud beleépülni a hétköznapokba. Itt persze nem arra gondolok, hogy halogassunk, hanem arra, hogy ésszerű határidőkkel dolgozzunk. Ebben szintén dietetikus és személyi edző segítségét lehet kérni. Az egyik kulcs, hogy ne drasztikusan essünk neki a váltásnak. Lehet, hogy először az étrendünk egy apró szegmensén kell kezdeni: pl. rászokunk a rendszeres étkezésre, a megfelelő vízfogyasztásra, ezzel párhuzamosan elhagyjuk a cukros üdítőket az életünkből. Utána egy-két nem kívánatos élelmiszert hagyunk el, próbálunk újakat behozni. És az sem baj, hogyha ezek a váltások heteket vesznek igénybe. Kisebbnek tűnő célokkal is indulhatunk, hogy aztán szinte észrevétlenül csússzunk át az újba.

 

A fogyás tehát inkább egy életmódváltó program, ami nem csak testünknek, hanem elménknek is változást hozz, éppen ezért egy nagyon összetett folyamat. Ha a várt siker elmarad, akkor ne haragudj magadra, hanem kezdd el azt vizsgálni, hogy mit tudsz másképpen csinálni, hogyan tudsz javítani berögződéseken és folyamatokon.

 

 

Célkitűzés a gyakrolatban

A célkitűzés a coaching egyik sarokpontja, e nélkül nem létezik coaching folyamat, hiszen nem lenne értelme. A legtöbb cikkemben utaltam rá, némelyikben kicsit bővebben is írtam róla, mégsem született egyetlen anyag, amiben ez kerül fókuszba. Ezt most pótolom, mert akkor a jövőben elegendő csak erre a cikkre utalni.

Miért fontos a cél?

 

A coaching módszertan a sportból eredeztethető, John Whitmore volt az, aki a szemléletet az üzleti életben is elkezdte alkalmazni. Éppen ezért nem csoda, hogy a célfókusz az, ami a módszertan alapvető esszenciáját adja: mindig látnunk és tudnunk kell, hogy merre tartunk és mikor jutunk el oda. A cél tehát a változásunk irányát adja meg. A célokat saját magunknak kell kitűzni és csak saját magunk tudjuk azt is, hogy éppen hol állunk a megvalósítással. Whitmore tulajdonképpen ezeket a célokat hívja teljesítménycéloknak, vagyis olyan céloknak, amelyre saját teljesítményünk, cselekvésünk, képességünk van hatással.

 

Olykor egy nagyobb végcél (pl. munkahelyi előléptetés) kisebb teljesítménycélokra bontható, és akkor elsősorban olyan célért dolgozunk, amelyre mi magunk hatással lehetünk. A végcél esetében azonban, maradva a munkahelyi előléptetésnél, azért még szerepet játszik a cégstruktúra, a versenytársak, kollégák viselkedése, tehát nem csak és kizárólag rajtuk múlik az eredmény.

 

Na, de visszatérve a célkitűzéshez. Talán első olvasásra nem is tűnik annyira bonyolultnak, hogy célokat határozzunk meg, ráadásul csak saját magunknak, valahogy a hétköznapokból mégis sokszor kihagyjuk. Ennek általában az az oka, hogy nem szívesen szánunk időt saját magunkra, de benne van a kudarctól való félelem, a szembenézés, illetve sokszor az is, hogy fogalmunk sincs, hogyan álljunk neki. Most ehhez szeretnék egy kis segítséget adni.

S.M.A.R.T célkitűzés

Mivel ahogy az előbb említettem is, a célok áthatják a coaching módszertant, így nem meglepő, hogy a témában nagyon sok megközelítés fellelhető azzal kapcsolatban, hogy hogyan is fogalmazzuk meg a célokat. Whitmore szerint külön könyvet is lehetne írni a célkitűzés folyamatáról, én pedig most csak egyetlen blogbejegyzést szánok rá, így látható, hogy messze nem a teljesség igényéről van szó, csupán felvillantok egyetlen olyan megközelítést, amely nagyszerű támpont, ha valóban cél szeretnénk kitűzni. Ez pedig a S.M.A.R.T. célmeghatározás. Ez egy betűszó, ennek értelmében a cél legyen:

          Specifikus, vagyis konkrét (Specific)

          Mérhető, számszerű (Measurable)

          Attraktív, vagyis elérhető (Agreed)

–     Reális (Relevant)

          Tervezhető időben (Time-phased)

 

Ha céljaink ezeknek a paramétereknek megfelelnek, akkor igen nagy esély van arra, hogy valóra is váltsuk őket. Mindennek ismeretében nem marad más dolgunk, mint a legfontosabb célokat kilistázni, ezt követően pedig minden egyes célnál megvizsgálni, hogy megfelel-e a fent említett S.M.A.R.T. céloknak.

 

Amennyiben igen, akkor már csak a megvalósítás van hátra, hiszen ha megfelel a leírtaknak, akkor időben is tervezni tudjuk, mérhetővé, számszerűvé is tettük és ha valóban jól körülhatároljuk, konkretizáljuk, akkor azt is pontosan tudjuk, hogy elértük-e vagy sem.