Az utóbbi időben nagyon sok ismerősöm döntött úgy, hogy elhagyva addigi munkáját valami egészen újba kezd és szabadúszóvá válik. Pontosan ezek az élmények vezettek ahhoz, hogy írjak egy hosszabb lélegzetvételű cikket arról, hogy milyen belső folyamatok zajlanak le bennünk, ha úgy döntünk, hogy az ideje, hogy megvalósítsuk álmainkat. Természetesen ezek a folyamatok mindenkinél másképpen, más ritmusban és más dinamikában zajlanak le, de azért egy irányvonal elég erősen kirajzolódik belőle.
A cikk valóban hosszabb lélegzetvételű, így kiemelem, hogy milyen témákkal foglalkozom benne:
– Amikor még csak álmodozunk,
– Felmerülő kérdések és dilemmák,
– célkitűzés szerepe,
– Célkitűzés és a szakmai önismeret kapcsolata,
– Mit tegyünk a negatív visszajelzéssel?
– Motiváció és jutalom.
Hát, akkor vágjunk is bele…
Amikor még csak álmodozunk
Kezdetben megálmodjuk, hogy mit szeretnénk csinálni, látjuk magunk előtt… Aztán egyszer csak vagy egy külső körülmény hatására vagy éppen egy hatalmas belső motiváció nyomán az álmodozásból gyakorlati lépések lesznek. Az első fordulópont az, amikor tényleg meghozod a döntést, hogy ez nem csak álom, ez egy tényleges terv, egy valódi fordulat. Olyan érzés kerít hatalmába bennünket, hogy az álom helyett lépésekre, tettekre váltjuk a gondolatokat.
Először az álmunknak nevet adunk – vagy agyalunk azon, hogy mi lehetne a neve. Aztán elkezdünk érdeklődni, finanszírozási formákban gondolkodni, üzleti tervet skiccelni.
Az egyik igazán nehéz pont, amikor mások számára kimondjuk: ezt fogom csinálni a jövőben! Ez egy nagyon nehéz és izgalmas lépés, de lendületet ad, akármi is lesz a beszélgetőpartnerünk reakciója. Ha nem érti, akkor elkezdjük finomítani, ha tetszik neki, akkor hatalmas lendületet kapunk. Ha pedig szkeptikus: nos, ez tényleg nehéz, de továbbgondolásra ösztönöz minket. Elkezdjük kerekíteni, szépíteni, pontosítani azt a valamit, ami ekkor már egyáltalán nem álom.
Kérdések és dilemmák
A döntés azonban számos kérdést is felvet. Ezek a kérdések a kezdeti lelkesedés után olykor kétségeket is felvetnek és el is bizonytalaníthatnak bennünket. Éppen ezért nagyon körültekintően kell kezelni őket. Nézzük, hogy milyen kérdések lehetnek ezek és mit is lehet tenni, amikor felmerülnek bennünk.
Gyakori kérdések:
– Tényleg most vágjak bele?
– Tényleg alkalmas vagyok rá?
– Lesz, aki vásárol tőlem? Megélek belőle?
– Milyen távra tervezzek?
– Hogyan kezdjek bele?
– Vagyok olyan jó, mint a versenytársaim?
– Biztosan szükségem van erre?
Vannak kérdések, amelyek nem feltétlenül tőlünk, hanem a gazdasági helyzettől, a piaci körülményektől függnek. Ezek kockázatot jelentenek, emiatt semmi esetre sem szabad figyelmen kívül hagyni őket. A stratégiai és pénzügyi tervezéssel vannak összhangban, így a tervezés szakaszában már előkerülnek. Ezek tehát kimondottan szakmai kérdések és amennyiben rendelkezünk megfelelő szaktudással, készen állunk arra, hogy kipipáljuk őket, természetesen az alapos átgondolást követően.
A cikk célja, hogy a saját önbizalmunkkal, hozzáértésünkkel kapcsolatos dilemmákra világítsak rá, így nézzük most azokat! A készségekkel, rátermettséggel kapcsolatos kérdéseink megválaszolásához nélkülözhetetlen a szakmai önbizalom és az önismeret. Ez az a rész, ahol egy coach tud segíteni számodra.
Nemrégiben volt szerencsém szabadúszóval beszélgetni, aki hatalmas szakmai magabiztossággal rendelkezik. Pontosan tudja, hogy terméke egyedülálló, legnagyobb tudásával fejlesztette ki, és nagyon büszke is rá. Ettől még benne van a célcsoportja iránti tisztelet, a piac iránti alázat és a változásra való hajlandóság. Viszont tudatában van képességeinek és határainak is, ezáltal hatékonyabban tud működni.
Mindez jó példa arra, hogy az önbizalom, az önmagunkba vetett hit és a szolgáltatásunk/termékünk iránti elkötelezettség hatalmas lendületet tud adni önmagunknak és ezáltal vállalkozásunknak is.
Miből ismerem fel, hogy szakmailag jó vagyok?
A szakmaiságunk feltérképezésekor kerüljön fókuszba mindaz, amit erősségnek gondolunk magunkkal kapcsolatban. Ha pedig van olyan a látókörünkben, aki érzésünk szerint jobb nálunk, akkor kezdjük el kivesézni, hogy ez az érzés miből fakad. Pontosan miben jobb, milyen készségek vagy tudás segíti őt ebben és ez valóban verseny előnyt eredményez-e számára.
Az elemzés következményeként rádöbbenhetünk arra, hogy:
– mi is képesek vagyunk erre a plusz dologra,
– nekünk van más erősségünk, ami nyerő lehet a célcsoport számára,
– nem is olyan nagy előny, vagy nem is olyan jó az, amit a versenytársnál plusznak látunk.
Célkitűzés
A célkitűzés lassan minden egyes írásomban valamilyen formában megjelenik. Ennek legfőbb oka, hogy nem győzöm hangsúlyozni: valódi támpontot és segítséget ad egy folyamat összeállításakor.
Itt sincs ez másképpen. Amikor belevágunk – már az üzleti terv kialakításakor – szembetalálkozunk a ténnyel, hogy a célok nélkülözhetetlenek. Hol szeretnék tartani 1 év múlva, fél év múlva, 3 év múlva pénzügyileg és szakmailag?
Mindezt pedig sok-sok apró részcélra kell bontani. Ha célok, akkor az egyik kedvenc megközelítésem a S.M.A.R.T. célmeghatározás, mert nagyszerű, kézzelfogható támpontot ad ahhoz, hogy célunkat megfelelően tűztük-e ki magunk számára. A S.M.A.R.T. egy betűszó, természetesen az eredetije angolul van, de van hozzá egészen jó megközelítésben fordítás is.
Csak röviden összefoglalva, minden célunk:
– Legyen specifikus (specific),
– Legyen mérhető (measurable),
– Legyen attraktív, kellően vonzó, hogy elérjük (achievable),
– Legyen releváns (relevant),
– Legyen teljesen körülhatárolt időben (time-bound)
Erre jó példa, hogy ha azt mondom, hogy azt szeretném, hogy jól menjen a vállalkozásom, az nem valami jó cél, hiszen mit jelent, hogy jól menjen, hogyan érhetem azt el, mikortól számít jónak, mennyi idő alatt akarom elérni… ez mind-mind hiányzik belőle.
Ha azt mondom, hogy jövőre ilyenkor 100.000 Ft tiszta bevételt szeretnék elérni a szolgáltatásom értékesítéséből, akkor már közelebb járok. De ezt tovább lehet szofisztikálni, ha pontosítjuk, hogy melyik szolgáltatásom/termékem értékesítéséből mennyi bevételt szeretnék generálni mennyi idő alatt, ehhez mennyit kell dolgoznom, hirdetnem, kapcsolatot építenem, stb… Ebből már látható, hogy a célmeghatározás igen aprólékos, ám annál fontosabb része a tervezésnek.
A célkitűzéshez itt találsz egy segédletet!
Célkitűzés és szakmai önismeret
Igen hosszan írtam a célkitűzésről, azonban fontosnak éreztem, mert az egészet áthatja a szakmai önismeret és önbizalom. A céljaimat ugyanis akkor tudom legjobban megfogalmazni, hogy ha tisztában vagyok a képességeimmel, határaimmal, erősségeimmel.
Nem lehet tehát tovább kerülgetni: érdemes félévente átgondolni, hogy miben vagyunk igazán jók, igazán erősek, miből fakad a versenyelőnyünk, miért szeretnek/választanak bennünket a vevőink. Az első időszakban csak feltételezéseink lehetnek, később aztán tényleges visszajelzésekre is alapozhatunk.
Ha kérünk valamilyen formában visszacsatolást, márpedig erre bármikor van lehetőségünk, akkor kapunk egy olyan információhalmazt, amely megmutatja számunkra, hogy milyennek lát bennünket a célcsoportunk. Ezt lehet egyedül is elemezgetni, de kérhetünk szakmai segítséget is. Olykor nem egyszerű szembenézni a véleményekkel, hiszen biztosan lesz közöttük negatív, azonban a pozitív visszajelzések új tulajdonságok, új előnyök felismerésében is segítenek bennünket.
Mit tegyünk a negatív visszajelzéssel, eredménnyel?
Bármennyire is igyekszünk, előfordulhatnak rossz időszakok, mélypontok, kritikus vásárlók, amelyek visszavetnek bennünket. Nehéz jól kezelni és nehéz szembenézni mindezzel, azonban mindenképpen valahová el kell helyeznünk. Akinek van már rutinja, pontosan tudja, hogy vannak olyan visszajelzések, amelyek szót sem érdemelnek, vannak azonban erősen elgondolkodtatók vagy változásra késztetők.
Első körben nagyon fontos, hogy a kettő között tudjunk különbséget tenni. Ilyenkor egy barát, családtag, bármilyen személy, aki támogat bennünket, hasznos „külső szem” lehet. Ne féljünk kikérni a véleményét abban, hogy mennyire vegyük komolyan a kritikát!
A „külső szem” hosszú távon is segítőnk lehet.
Ha egyéni vállalkozásról, saját magunk által megvalósított álomról van szó, akkor előfordul, hogy nem vagyunk képesek objektíven értékelni a körülményeket. Érzelmileg érintettek vagyunk, így egy kritika sokkal jobban megérinthet, mintha alkalmazottként kapunk visszajelzést szakmaiságunkra.
Az egyik legfontosabb szabály, hogy bármilyen negatív visszajelzést is kapunk, az nem ránk vonatkozik, hanem termékünkre vagy a szolgáltatásunkra. Nagyon csupasz példa: ügyfél visszaírja, hogy nem voltál jó. Először is, nem Te nem voltál jó, hanem a szolgáltatás vagy termék, amit kapott tőled. Ez nem az összes szolgáltatásodra és termékedre vonatkozik, hanem egyre, amelyet az adott ügyfél megkapott. Másodszor, nem biztos, hogy nem volt jó, az is lehet, hogy csak neki nem tetszett.
Ez fakadhat ezekből:
– Rossz napja volt,
– Másra számított, mert nem értette meg mit kap,
– Másra számított, mert nem írtad meg egyértelműen, hogy mit kap
– Tényleg nem voltál formában.
Az első esettel nem lehet mit kezdeni… A másodikkal sem annyira, a harmadiknál felül tudod vizsgálni, hogy leírásaid mennyire pontosak, érthetők. Tesztelheted is! Ha van elcsúszás, javítod és máris átugrottál egy akadályt. A negyedik eset is reális és megengedhető! Van jogunk és lehetőségünk hibázni, lehetünk néha rossz passzban. Azonban ha ez így van, vegyük észre és javítsuk, kárpótoljuk. Megéri!
Ez utóbbit csak akkor tudod jól felismerni, ha ismered a határaidat, kereteidet, tudásodat. Ha meg tudod fogalmazni saját magad számára, hogy milyen vagy akkor, amikor a maximumot nyújtod, milyen vagy, amikor nem. Ha pontosan látod, hogy amikor teljesítesz, akkor önmagadhoz képest mit adsz. Kulcs, hogy önmagadhoz legyél őszinte, nem fontos hangosan bevallani, olykor egyáltalán nincs is rá szükség, de legyen egy objektív mércéd, és ha negatív visszajelzést kapsz, akkor tudd, hogy ez miért lehetett.
A kritikát tehát mindig csak és kizárólag saját szakmaiságodra vonatkoztatva kezeld, nem vonatkozik rád, hanem csak arra, amit adtál az ügyfélnek. A mélypont mindig nehéz, de ha van célod, hogy mit szeretnél elérni, akkor ilyenkor csak előszeded, és már mehetsz is tovább!
Motiváció és jutalom
Zárásul pedig a motivációt szeretném érinteni, ami nagyon nehéz kérdéskör, ha egyedül dolgozol. Legtöbbször a sikerek, az eredmények motiválnak, de amikor mindez hiányzik, akkor is tovább kell lépni. Ahogy fentebb is említettem, a célokba mindig lehet kapaszkodni. Bízz abban, hogy amit kitűztél az elérhető! Képzeld magad ilyenkor abba az állapotba, amikor sikerek értek, amikor pozitív visszajelzést kaptál. Képzeld el, hogy honnan indultál és már hol tartasz.
Vedd számba, hogy milyen fontos állomásokon mentél keresztül és gondolj vissza arra az időre, amikor még nem is álmodtál a vállalkozásodról.
Láthatod, hogy mennyi tanulás, mekkora bátorság, mennyi siker, izgalom és újdonság áll mögötted. Ezek olyan eredmények, amelyeket Te értél el, – akár segítséggel, akár segítség nélkül – Te dolgoztál meg értük. Légy rá büszke és ne feledkezz meg arról sem, hogy mivel jutalmazod magad! Igen, a jutalom nagyon fontos. Lehet ez egy kávé, egy könyv, egy edzés, egy nyaralás, vagy éppen a bevételből vett új laptop. Attól függ… de mindig kell!