Kész a második kéziratom!

Készen van a kézirat!

Hatalmas hírem van számotokra: hivatalosan is elkészült a regényem folytatásának kézirata, amely a Másodsorból – Borbála története, 2. rész címet viseli.

A munka idén júniusban vette kezdetét, és feszített tempóban, szeptember 4-re állt össze a teljes anyag. Ez még a legfrissebb, legelső változat, amely jelenleg a tesztolvasók, azaz a bétázók kezében van. Bár a történet már papírra került, az út java még hátravan: a visszajelzések után következik a javítás, a szerkesztés, a korrektúra, a tördelés, majd a kiadóval való egyeztetés. Ha minden a tervek szerint alakul, a könyv várhatóan 2027 tavaszán jelenik meg.

Az elmúlt hónapokban szinte csak az írással foglalkoztam, ezért pedig nagy-nagy köszönettel tartozom a családomnak!

Türelmesek és segítőkészek voltak: senki sem halt éhen és a háztartás is működött! 🙂

Voltak napok, amikor 10-12 órát is folyamatosan írtam. Sok hétvégém telt írással…
 

És írtam a nyaralás és a szabadság alatt is. Alakultak a mondatok a tengerparton, a teraszon, a szobába zárkózva, hőségriadóban, esőben és szélben egyaránt. Mindenképpen el akartam készülni szeptemberre, mert az ősz beköszöntével megszaporodtak az egyéb munkáim, ráadásul a gyermekem most kezdte a gimnáziumot, ami szülőként tőlem is sokkal több odafigyelést és jelenlétet igényel.

Az elmúlt három hónap olyan volt, mintha egy izgalmas Netflix-sorozatot daráltam volna le. A hőseim velem keltek és velem feküdtek. Olykor még az utcán sétálva is azon kaptam magam, hogy azt figyelem, vajon összefutok-e valahol Terézzel vagy Borbálával. Furcsán hangzik, de nem mindig tudtam én sem pontosan, hogy egy-egy jelenetnek mi lesz a vége. Rengeteg gondolat ugyanis írás közben született meg, és teljesen elragadott a hév. Vannak olyan epizódok, amelyek számomra is elképesztően izgalmasak voltak, így alig vártam, hogy újra a gép elé ülhessek, és végre betekintést kapjak az életük alakulásába.

Sokan kérdeztétek, milyen volt újra ebbe a világba csöppenni. Az írás első lépcsője bizonyos szempontból könnyebb volt, mint az első résznél, hiszen a karakterek már készen álltak, nem kellett őket a semmiből megalkotnom vagy kitalálnom. 

A valódi kihívást az jelentette, hogy eldöntsem, hová jussanak el a regény végére. Mi történjen velük? Hogyan fejlődjenek, vagy éppen milyen erkölcsi dilemmákkal szembesüljenek? Ki az, aki életben maradhat, és ki az, akit el kell engednem?

Mielőtt ezekre választ adtam volna, pontosan meg kellett határoznom, mekkora idősíkot öleljen fel a folytatás. Végül a történet nagyjából 5 évet mutat be, így a két világháború közötti magyar történelem viharos időszakában játszódik.

Köszönöm, hogy velem tartotok ezen az alkotói úton, alig várom, hogy 2027 tavaszán ti is a kezetekbe foghassátok Borbála történetének új fejezetét.