Tiszti Kaszinó
Hol és hogyan szórakoztak Óbányán 1920-1930 között?
A regényemhez kapcsolódóan számos helytörténeti adatot, információt gyűjtöttem. Mivel ezek inspiráltak, gondoltam nem hagyom veszni a jegyzeteim között, megosztom Veletek. Ilyen a Tiszti Kaszinó kialakulása és az annak helyet adó épület története. Fontosnak érzem kiemelni, hogy a regényem fiktív, így a helyszínek is a képzelet szüleményei. De egy kicsi valóság alapra épülnek. Ha már a városom ihlette a legtöbb helyszínt, akkor bizony a Tiszti Kaszinó épületét nem lehetett kihagyni. Főleg, mert ez a város legrégibb épületeinek egyike, ráadásul ma is áll, látogatható. Mi több, nagyon szép állapotban van.
Na, de nézzük, hogy milyen szerepe van az épületnek a regényem sodrásában!
A szereplőknek is kell egy kis kikapcsolódás.
Hát persze, hogy járnak táncmulatságba vagy bálba.
♦ De vajon mi adhat helyet egy éves bálnak?
♦ Kik vannak ott és milyen ruhát viseltek?
Egy kis kutatómunkát végeztem és a választ a kaszinók adták meg. Ebben az időszakban terjedt el, hogy sorra kaszinók alakultak.
A kaszinó a polgári társadalom egyik legfontosabb intézménye volt abban az időben. Létüket az egyes kaszinókhoz csatlakozó személyek egybehanzgó akaratának köszönhették. Alapvetően az volt a cél, hogy az állam egészétől elkülönült autonómiával rendelkezzenek. De ez a valóságban nem mindig volt így. A kaszinók működési irányát a tagok határozták meg. Foglalkozási körhöz kapcsolódó kaszinók és szép számban terjedtek el folyamatosan, és pont az első ilyen típusú kaszinó egy bányászati kaszinó volt. Ezt Hegybányán (ma Szlovákia területe) létesítették.
A bányászati tevékenységhez kapcsolódó kaszinók szigorú hierarchia alapján működtek. Külön intézményt tartottak fent a munkások, az altisztek és a tisztek számára. Átjárhatóság pedig természetesen nem volt.
Tatabányán a bánya megnyitását követően létrejöttek kaszinók. Ezek a munkáskaszinók nagy népszerűségnek örvendtek, a bánya mélyén dolgozók közül minden ötödik ember szívesen töltötte ott szabadidejét.
A regény Óbányán játszódik, de nagyon sokat merítettem az 1924-ben átadott Tiszti Kaszinó épületének és működésének történetéből. Hiszen néhány jelentetet úgy álmodtam meg, mintha itt játszódna, többek között a regény utolsó harmadában a bál.
Hogy mi történ azon a bálon? Az majd csak május végén derül ki, amikorra várható a könyv megjelenése.
Az épületről azonban bőven akad információ.
Tiszti Kaszinó/Cifrapalota/Tulipános Ház
Már a ma ismert Tiszti Kaszinó/Cifra Palota/Tulipános Ház megépítése előtt létezett tiszti kaszinó Tatabányán. Ezek az épületek az úgynevezett “Libadombon” álltak. Azonban idővel szűkösnek bizonyultak és kialakításuk sem volt különösen impozáns. Éppen ezért 1922-ben pályzatot írtak ki egy új épület létrehozására.
A pályázatot Toroczkai Wigand Endre és Jánszky Béla közös terve nyerte. A népies stíluselemek, magyaros motívumok egyébként is jellemzők voltak munkáinkra, ennél a tervnél ezeket helyezték előtérbe. A földszinti nagy báltermet úgy tervezték, hogy kisebb átrendezéssel akár étteremként is funkcionálhatott és funkcionálhat jelenleg is.
Társalgók, zene terem és biliárd terem is helyet kapott. Az emeleten pedig vendégszobákat alakítottak ki, amelyek azonban sosem tudták valódi céljukat betölteni, ugyanis helytakarékossági okokból túlságosan szűkösre tervezték azokat.
Érdekesség, hogy Székely Jenő, a MÁK Rt. főépítésze annyi feladatot vállalt a kivitelezésben és a tervek átdolgozásában, hogy sokszor őt harmadik tervezőként is emlegetik.
Az épületbe egyébként csak a tisztek, vagyis bányamérnökök, orvosok, tanítók, gyakornokok, főmesterek, művezetők léphettek be. Az altisztek és a munkások számára a Libadombon található épületek álltak rendelkezésre.
Ma már bárki beléphet az épületbe, rendezvényhelyszínként működik, kialakításában, stílusában visszaidézve az 1920-as, 1930-as évek hangulatát.
Forrás: Simonik Péter „Nincs magának magafajta társasága?” – tiszti, az altiszti és a munkáskaszinók helye és szerepe a tatabányai munkavállalók szabadidejének elköltésében című tanulmánya, amely a Tatabánya Megyei Jogú Város József Attila Könyvtár évkönyve 2024. című kiadványban jelent meg.