Olvass bele! – jelenet egy kávéházból

A vonatom a Keleti pályaudvarra futott be. Ennyi vágányt és ennyi szerelvényt addig el sem tudtam képzelni. Ha az óbányai peront zsúfoltnak gondoltam, mikor először a városba érkeztem, akkor erre egyenesen nem voltak szavak. Az utasok, kalauzok, hordárok forgatagában attól féltem, hogy nem is fogom Klárát megtalálni. Azonban semmi okom nem volt az aggodalomra. Klára viselte a legszínesebb kabátot az egész állomáson.

Már messziről intettünk egymásnak. Ugyan csak egyszer találkoztunk, személyes hangvételű, őszinte leveleinknek köszönhetően úgy éreztem, hogy nagyon is jól ismerjük egymást.
– Úgy örülök, hogy eljöttél! – mondta és megölelt.

Az ölelésekhez nehezen szoktam hozzá, a mi családunkban egyáltalán nem volt divat, de azt vettem észre, hogy a városban ebből a szempontból sokkal közvetlenebbek az ismerősök egymással.
– Jól utaztál? – kérdezte udvariasan, és belém karolt, mutatva ezzel az irányt.
Zúgott a fejem a pályaudvar zajától. Alig vártam, hogy kiérjünk a szabad levegőre. Gyalog indultunk a Duna irányába. Egy egészen új világba csöppentem. Az urak olyan elegánsak voltak mindenütt, mintha a tiszti kaszinóból léptek volna ki. Az asszonyok könnyed ruhákat, színes sálakat viseltek, táskájuk különféle méretű, színű és formájú volt. Meglepően magas sarkú cipőben egyensúlyoztak, elegánsan, kimérten, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

Budapest lenyűgözött. Hatalmas lakóépületek tövében mentünk, mellettünk villamos robogott. Lassan kirajzolódott előttünk a Gellért-hegy, majd a Ferenc József híd. Pilléreinek csúcsát turulmadarak díszítették. Erről persze Bálint jutott eszembe, akivel a kirándulás óta nem beszéltem. El kell mesélnem neki, hogy itt jártam.

A Duna-parti korzóra érve Klára egy kávézóra mutatott. Izgalommal léptem be az elegáns épületbe. Nekem nem is kávézónak, hanem egy palotának tűnt. Presszós Panni helyett elegáns pincérek szaladgáltak az asztalok között.
– Gyere, ide az ablak mellé üljünk! – mutatott egy kicsi körasztalra a hatalmas üvegkirakat mellett.
Kabátjainkat íves fogasra akasztottuk, helyet foglaltunk és vártuk a pincér érkezését.

Klára látta, hogy zavarban vagyok, így ő intézte a rendelést. Habos kávét ittunk és életemben először megkóstoltam a Sacher-tortát is.