fbpx

Hogyan szóljon az énidő tényleg rólam?

Nagyon sokszor írtam és beszéltem már az énidő fontosságáról. Egy korábbi cikkem arról szólt, hogy miért kell és hogyan tudunk magunkra időt szánni, most azonban egy lépéssel  továbbmegyek és azt szeretném összefoglalni, hogy ha már van magunkra szánt idő, akkor fejben is képesek vagyunk feltöltődni?

Nos, nekem nyaralás alatt jött az ihlet, ugyanis minden adott volt a pihenéshez, feltöltődéshez, én mégsem tudtam aludni és napról napra egyre stresszesebbnek éreztem magam. Miért? Mert folyton azon járt az agyam, hogy ha vége a nyaralásnak, akkor mi minden tornyosul majd fölém, mi mindent kell megoldani és különben is, lehet, hogy hónapokig, évekig nem fogunk tudni megint nyaralni… Szóval járt az agyam egy csomó olyan dolgon, amit egyáltalán nem akkor kell “megoldani”, amikor éppen kikapcsolódunk.

Gondolkodunk, tehát nem pihenünk

Nézzük, hogy mi is áll ennek a hátterében! Évekkel ezelőtt olvastam David Allen Hatékonyságnövelés stresszmentesen című könyvét, amelyben pontosan arról (is) van szó, hogy milyen komoly stresszfaktort jelent az életünkben, hogy ha az elménket nem tudjuk pihentetni, ha folyton jár az agyunk olyan teendőkön, amelyek előttünk állnak, de az adott pillanatban nem tudjuk megoldani.

Veled is biztosan előfordult már az, hogy éjjel arra ébredtél, hogy másnap milyen akadályt kell átugranod, milyen tevékenységek állnak előtted. Úgy is jártál már bizonyára, hogy odaértél a munkahelyedre, de fogalmad sincs, hogy hogyan. Mi történt az úton, milyen útvonalon mentél… Csak bejutottál úgy, hogy közben a fejedben cikáztak a feladatok, kérdések, esetleg párbeszédek vagy el nem mondott nagymonológok.

Ez mind-mind arról szól, hogy mit kell még megtennünk és az el nem végzett feladatok nagymértékben okoznak stresszt. David Allen a fent említett könyvében azt is kiemeli, hogy az agyunk úgy van összerakva, hogy kényszeresen követi az elvarratlan szálakat, azonban ez csökkenti a teljesítőképességünket. Eszünkbe jut valami és már a következő lépésen gondolkodunk. Éppen ezért ennek valahogy gátat kell vetni, hiszen vannak helyzetek, amikor tényleg pihenésre van szükségünk.

Stoppoljuk a teendőket!

Allen könyve a hatékonyságnövelésről szól, azonban ezek a trükkök nagyszerűen alkalmazhatók abban az esetben is, ha nem hatékonyabbak szeretnénk lenni, csupán kikapcsolódásra vágyunk.

Amikor valami olyan el nem végzett tevékenység jut eszünkbe, ami nyomaszt, érdemes megvizsgálni, hogy pontosan mi is ez a feladat, mikor kell elvégeznünk és mit jelent számunkra, az, hogy végrehajtottuk, megcsináltuk. Utána azt gondoljuk végig, hogy hogyan történik a tevékenység végrehajtása, majd azt, hogy mi a legelső lépés. Ha azt a lépést akár azonnal meg akarjuk/tudjuk tenni, akkor elindulhatunk a megoldás irányába. Ha azonban nem aktuális (mert éppen nyaralunk), akkor csak annyi a teendő, hogy az első lépést felírjuk és határidőt rendelünk hozzá. Innentől kezdve fel tudjuk ismerni azt, hogy éppen az adott pillanatban nem is tudnánk vele tovább foglalkozni. De azzal, hogy rögzítettük a pontos feladatot és a határidőt, az agyunkat tehermentesítettük.

A trükk tehát abban rejlik, hogy amikor cikáznak a teendők a fejünkben és nem tudunk szabadulni ezektől a gondolatoktól, akkor vessük papírra, gondoljuk át, hogy pontosan mit szeretnénk elérni, mi az első lépés és azt mikor kell megtenni. Ha ez megtörténik, akkor ezeket a gondolatokat el is engedhetjük és akkor kell újra foglalkozni velük, hogy ha aktuális, ha elérkezett a hozzá rendelt határidő. Addig pedig bátran járhat valami egészen máson az agyunk!

Lazítsunk, de tényleg lazítsunk!

Ha tehát már megtaláltuk azt a tevékenységet, ami általában kikapcsol, ami segít abban, hogy feltöltődjünk, de mégis vannak gondolatok, amelyek elterelik a figyelmünket, vagy nyomasztanak, akkor bátran próbálkozhatunk azzal, hogy addig “offoljuk” a témát, amíg valójában nem tudjuk megoldani. Egy klassz koncert alatt elegendő, ha annyi eszedbe jut, hogy: nem most gondolkodom ezen, mert most nem tudom megoldani. És máris segíthet abban, hogy visszatérj a kikapcsolódáshoz. Készítettem egy letölthető segédletet, ami lépésről lépésre végigkísér abban, hogy hogyan tudod a feladatlistádat egy kicsit kiűzni az agyadból, hogy a pihenés tényleg a pihenésről szólhasson.

Letölthető segédlet

Forrás: David Allen: Hatékonyságnövelés stresszmentesen (HVG Kiadó Zrt., Budapest, 2015.)

 

Életmódváltás testben és fejben

 

Most egy igazán személyes hangvételű, saját megéléseken és tapasztalatokon alapuló cikket osztok meg veletek, de bízom benne, hogy aki éppen életmódváltásba fog vagy fogott már, de elakadt benne, annak tudok inspirációt és ötletet adni.

 

 

Szeretnék fogyni

 

A fogyás témája engem is év(tized)ek óta foglalkoztat és coaching folyamat során is találkoztam olyan megbízómmal, aki ebben a témában fordult hozzám. Nagyon sokáig nem tudtam mit kezdeni ezzel a kérdéssel, mert nekem is erősen témám volt, azonban úgy érzem, hogy az elmúlt egy évben sikerült tovább lépnem, így arra is nyitott lettem, hogy másokat támogassak ebben.

 

Most nem is feltétlenül a fogyásról, hanem a teljes életmódváltásról, az ahhoz kapcsolódó célkitűzésekről és a folyamatról szeretnék írni, természetesen coaching szempontból.

 

 Változás pillanata

 

 

Van egy pillanat az életünkben, amikor eldöntjük, hogy ideje változtatni. Lehet ez egészségügyi okból, esztétikai okból vagy éppen egy külső tényező hatására. Ez az első mozzanat, amikor szeretnénk egy lépést tenni valami új felé. Ilyenkor – legalábbis az én esetemben – azonnali, nagy érzelmekkel teli elhatározás született meg korábban. Nekiálltam aznap koncepció nélkül kevesebben enni, számomra egészségesnek vélt ételekkel telepakolni a hűtőt és már éreztem is, hogy fogyok…

Aztán persze az égegyadta világon semmi sem történt, ma már tudom, hogy azért, mert nem volt jó a célkitűzésem. (A célkitűzésről ebben a cikkben írtam és az ott leírtakat fogom követni ebben az írásban is.) Ugyanis mindig csak annyit fogalmaztam meg magamnak, hogy le kell fogynom. Arról megfeledkeztem, hogy megvizsgáljam:

 

          Miért fontos nekem a fogyás?

          Valóban ez a fő célom, vagy az, hogy energikus és formás legyek?

          Mikorra szeretném ezt elérni?

          Mennyire fontos nekem ez a cél: mit tudok „beáldozni” érte és mennyi időt szeretnék rászánni?

          Készen állok-e arra, hogy évtizedes, berögzött szokásaimon változtassak?

          Mit fogok érezni, ha elérem?

          Ettől tényleg boldogabb leszek? (mert korábban úgy gondoltam, hogy a súly és a boldogság összefüggésben vannak…)

 

Feladatleírás:

Ha van kedved, Te is kipróbálhatod, hogy ezerke a kérdésekre megvannak-e a saját válaszaid. A kulcs abban rejlik, hogy legyél nagyon őszinte önmagadhoz! Ahogy korábbi cikkeimből már megszokhattad, csak papír, toll és legalább egy csendes, szabad órára van hozzá szükséged.

 Jöhet a célkitűzés!

 

Ha megvannak a válaszok, akkor már könnyebb helyzetben vagyunk ahhoz, hogy meghatározzuk a célokat. A célkitűzésnél vannak szempontok, amelyeket nem nagyon lehet átugrani, ezek pedig a következők:

 

Idő, segítő, motiváció, jutalom, türelem.

 

De mit is jelentenek ezek? Nézzük meg külön-külön:

 

IDŐ

Mielőtt belefogunk a megvalósításba alaposan át kell gondolni, hogy mennyi időt tudunk ennek szentelni. Pontosan melyik nap hány órát tudunk erre szánni, és az adott napon belül mikor foglalkozunk ezzel. Pl. hétfőn délután 4 órakor a bevásárlásnál beszerzem a szükséges alapanyagokat. Hétfő este 18 órától van időm arra, hogy akár 2-3 napra is előre elkészítsem az ételeket. Vagy vasárnap délután 3 órakor megrendelem a következő hétre az ebédemet. Minden szerdán és pénteken délután 5 órakor edzésre megyek… Az ennyire részletes tervezés azért fontos, mert már az elején kiderül, hogy egyáltalán mire van időnk, mi fér bele az életünkbe. Ha eddig is gondot okozott a főzés, akkor ne várjuk el magunktól, hogy az új szemléletmód bevezetésével a főzéshez is megjön a kedvünk. Szóval nagyon fontos, hogy reálisan gondoljuk át lehetőségeinket.

Segítő

Akár a táplálkozásban, akár az edzésben vagy akár mindkettő esetében forduljunk bátran szakemberhez. Egy olyan együttműködő partnert válasszunk, akiben hosszútávon meg tudunk bízni, akinek valami miatt szimpatikus a munkássága és aki ténylegesen támogatni tud bennünket a változásban. Mindenkinek más a habitusa, mindenkinek másféle szakemberre van szüksége, ezért ne sajnáld az időt arra, hogy megtaláld azt, akivel tényleg szívesen dolgozol.

Motiváció

Találd meg azt, ami akkor is meg tud mozgatni, akkor is le tud beszélni a csokiról, fagyiról, amikor neked már elfogy a lelki erőd. Ez a motivátor lehet egy személy, akár társ, aki tud úgy figyelmeztetni, hogy az ne sértőleg hasson rád. Lehet egy kép, egy mondat, egy ruhadarab, amire ha ránézel, erőt ad ahhoz, hogy kitarts a célig és még azon is túl… Arról pedig ne feledkezzünk meg, hogy az akaratunk végtelenül erős. Amennyi energiával megmagyarázzuk magunknak, hogy miért esszük meg mégiscsak azt a szelet sütit, hogy miért nem alkalmas az időjárás edzésre, hogy miért vagyunk fáradtak, akkor éppen ezzel az energiával az ellenkezőjéről is meg tudjuk győzni magunkat.

Türelem

A türelem is kiemelkedő tényező, hiszen tényleg sokszor több évtizedes szokásokon szeretnénk változtatni, ami nem fog egyik napról a másikra, sőt sok esetben egyik hónapról a másikra sem menni. Ez teljesen természetes, éppen ezért ne is várjunk el irreális tempót saját magunktól. Minél több időt adunk magunknak, a változás annál biztosabban és stabilabban tud beleépülni a hétköznapokba. Itt persze nem arra gondolok, hogy halogassunk, hanem arra, hogy ésszerű határidőkkel dolgozzunk. Ebben szintén dietetikus és személyi edző segítségét lehet kérni. Az egyik kulcs, hogy ne drasztikusan essünk neki a váltásnak. Lehet, hogy először az étrendünk egy apró szegmensén kell kezdeni: pl. rászokunk a rendszeres étkezésre, a megfelelő vízfogyasztásra, ezzel párhuzamosan elhagyjuk a cukros üdítőket az életünkből. Utána egy-két nem kívánatos élelmiszert hagyunk el, próbálunk újakat behozni. És az sem baj, hogyha ezek a váltások heteket vesznek igénybe. Kisebbnek tűnő célokkal is indulhatunk, hogy aztán szinte észrevétlenül csússzunk át az újba.

 

A fogyás tehát inkább egy életmódváltó program, ami nem csak testünknek, hanem elménknek is változást hozz, éppen ezért egy nagyon összetett folyamat. Ha a várt siker elmarad, akkor ne haragudj magadra, hanem kezdd el azt vizsgálni, hogy mit tudsz másképpen csinálni, hogyan tudsz javítani berögződéseken és folyamatokon.

 

Ha pedig úgy érzed, hogy ehhez szükséged van támogatásra, akkor keress bizalommal, mert Horváth Szilvivel együttműködve külön, 6 alkalmas programot kínálunk erre egyéni úton és akár csoportban is!

 

Célkitűzés a gyakrolatban

A célkitűzés a coaching egyik sarokpontja, e nélkül nem létezik coaching folyamat, hiszen nem lenne értelme. A legtöbb cikkemben utaltam rá, némelyikben kicsit bővebben is írtam róla, mégsem született egyetlen anyag, amiben ez kerül fókuszba. Ezt most pótolom, mert akkor a jövőben elegendő csak erre a cikkre utalni.

Miért fontos a cél?

 

A coaching módszertan a sportból eredeztethető, John Whitmore volt az, aki a szemléletet az üzleti életben is elkezdte alkalmazni. Éppen ezért nem csoda, hogy a célfókusz az, ami a módszertan alapvető esszenciáját adja: mindig látnunk és tudnunk kell, hogy merre tartunk és mikor jutunk el oda. A cél tehát a változásunk irányát adja meg. A célokat saját magunknak kell kitűzni és csak saját magunk tudjuk azt is, hogy éppen hol állunk a megvalósítással. Whitmore tulajdonképpen ezeket a célokat hívja teljesítménycéloknak, vagyis olyan céloknak, amelyre saját teljesítményünk, cselekvésünk, képességünk van hatással.

 

Olykor egy nagyobb végcél (pl. munkahelyi előléptetés) kisebb teljesítménycélokra bontható, és akkor elsősorban olyan célért dolgozunk, amelyre mi magunk hatással lehetünk. A végcél esetében azonban, maradva a munkahelyi előléptetésnél, azért még szerepet játszik a cégstruktúra, a versenytársak, kollégák viselkedése, tehát nem csak és kizárólag rajtuk múlik az eredmény.

 

Na, de visszatérve a célkitűzéshez. Talán első olvasásra nem is tűnik annyira bonyolultnak, hogy célokat határozzunk meg, ráadásul csak saját magunknak, valahogy a hétköznapokból mégis sokszor kihagyjuk. Ennek általában az az oka, hogy nem szívesen szánunk időt saját magunkra, de benne van a kudarctól való félelem, a szembenézés, illetve sokszor az is, hogy fogalmunk sincs, hogyan álljunk neki. Most ehhez szeretnék egy kis segítséget adni.

S.M.A.R.T célkitűzés

Mivel ahogy az előbb említettem is, a célok áthatják a coaching módszertant, így nem meglepő, hogy a témában nagyon sok megközelítés fellelhető azzal kapcsolatban, hogy hogyan is fogalmazzuk meg a célokat. Whitmore szerint külön könyvet is lehetne írni a célkitűzés folyamatáról, én pedig most csak egyetlen blogbejegyzést szánok rá, így látható, hogy messze nem a teljesség igényéről van szó, csupán felvillantok egyetlen olyan megközelítést, amely nagyszerű támpont, ha valóban cél szeretnénk kitűzni. Ez pedig a S.M.A.R.T. célmeghatározás. Ez egy betűszó, ennek értelmében a cél legyen:

          Specifikus, vagyis konkrét (Specific)

          Mérhető, számszerű (Measurable)

          Attraktív, vagyis elérhető (Agreed)

–     Reális (Relevant)

          Tervezhető időben (Time-phased)

 

Ha céljaink ezeknek a paramétereknek megfelelnek, akkor igen nagy esély van arra, hogy valóra is váltsuk őket. Mindennek ismeretében nem marad más dolgunk, mint a legfontosabb célokat kilistázni, ezt követően pedig minden egyes célnál megvizsgálni, hogy megfelel-e a fent említett S.M.A.R.T. céloknak.

 

Amennyiben igen, akkor már csak a megvalósítás van hátra, hiszen ha megfelel a leírtaknak, akkor időben is tervezni tudjuk, mérhetővé, számszerűvé is tettük és ha valóban jól körülhatároljuk, konkretizáljuk, akkor azt is pontosan tudjuk, hogy elértük-e vagy sem.

 

 Elvont célok konkretizálása

Ez utóbbi bizonyos céloknál teljesen egyértelmű: letettem a nyelvvizsgát, lefutottam a Marathont, végre fogytam 15 kg-ot, stb… De vannak olyan célok is, amelyekben azt fogalmazzuk meg, hogy miben szeretnénk változni, megváltozni: legyek határozottabb, legyen nagyobb önbizalmam, legyek bátrabb. Ezeknél a céloknál nehézséget okoz felismerni a változást, éppen ezért, fontos a pontos célkitűzés és a konkretizálás.

 

Ha például önbizalmamat szeretném növelni, akkor először is arra kell fókuszálni, hogy saját magunk számára meghatározzuk mi az önbizalom. Milyen készségekből, tulajdonságokból áll össze és ezekből mennyit birtokolunk, miben kell erősödnünk. Ezek után azt kell megvizsgálni, hogyan lehet a szükséges készségeinket egyesével erősíteni, milyen próbákat tehetünk magunk elé, amit ha meg tudunk valósítani, akkor érezhetjük a fejlődés hatását, eredményét. Így már egy önbizalommal kapcsolatos, kezdetben elvontnak tűnő cél is mérhetővé és konkréttá tehető.

 Siker és jutalmazás

A folyamatból is látszik, hogy vannak célkitűzések, amelyeket viszonylag gyorsan meg tudunk fogalmazni, vannak azonban olyanok, amelyekre kell egy kis időt szánnunk. Éppen úgy, mint a megvalósításkor, a célkitűzés folyamatában is legyünk türelmesek saját magunkhoz! Vizsgáljuk meg, hogy mit tanulunk saját magunkról, mivel leszünk többek, miben változunk. Ha ezt láthatóvá tesszük saját magunk számára, akkor a sikerélmény sem marad el – ha pedig siker, akkor mindig legyen ötletünk arra, hogyan jutalmazzuk saját magunkat. Hiszen megérdemeljük!  

 

Itt találsz egy letölthető tervezőt, amelynek segítségével belefoghatsz a célkitűzésbe. Készen állsz?

Visszatekintés rendhagyó módon

Az évtervezésről már többször is írtam, ráadásul csoportos és egyéni formában is szoktam vezetni ebben a témában workshopot. Sőt, tavasszal a sikeres újratervezés is téma volt egy cikkemben. Most azonban arra szeretnék kitérni, hogy mennyire fontos az is, hogy év végén megálljunk és a kitűzött célok megvalósulását értékeljük.

 

A legtöbb írás most azzal a mondattal kezdődik, hogy ez az év nagyon más volt. Sajnos én sem tudom másképpen kezdeni ezt a cikket, hiszen akárhogy is nézzük, ez az év garantáltan mindenkinek változást, kiszámíthatatlanságot hozott. Az éves tervek a legtöbb esetben már márciusban borultak és azt követően szinte lehetetlenné vált a tervezés. Éppen ezért az évértékelésünk is egy kicsit rendhagyó legyen.

 

 Egy „normális” év végén

Ha egy „normálisnak” mondható évet zárunk, akkor is vannak nem várt életesemények, nem várt fordulatok életünkben. Akkor is előfordul, hogy céljaink változnak, átalakulnak. De azért az alapkoncepció sokszor követhető és felülvizsgálható. Nos, normál esetben elegendő elővennünk az év elején megírt (megrajzolt, képekből összeállított) céltervezőnket. Ilyenkor megnézzük, hogy melyek azok a célok, amelyeket pipálhatunk és melyek azok, amelyeket újra kell gondolnunk. A „pipás” célok azt jelentik, hogy valamit, amit terveztünk, azt elértük. A pipán túl szánjunk időt arra, hogy milyen érzés, hogy elértük, valóban ezt akartuk-e és szeretnénk-e továbbgondolni, továbbvinni a célt vagy sem. Azoknál a céloknál, amelyeket nem értünk el, időzhetünk még többet és az alábbi kérdések segítségével gondolkodhatunk róla:

          Mennyire volt fontos a cél?

          Még most is releváns a cél?

          Miért nem sikerült megvalósítani?

          Milyen érzést vált ki belőlem?

          Szeretném-e a jövőben újra kitűzni?

          Milyen erőforrásomra kell támaszkodnom, ha meg akarom valósítani?

 

Nem győzöm hangsúlyozni, hogy minden pipáért jutalom jár, de az el nem ért célokért semmiképpen se büntessük magunkat. Nézzük meg, hogy rajtunk múló vagy tőlünk független okok okozták a cél el nem érését és arra is fektessünk hangsúlyt, hogy tényleg olyan fontos-e számunkra az adott cél, fektettünk-e bele megfelelő energiát és ha nem, akkor hogyan fogunk a jövőben jobban koncentrálni rá. 

Összességében tehát 1-2 óra alatt (vagy egy egyéni coaching ülés alkalmával) felül tudjuk vizsgálni az éves célkitűzésünket, amely jó alapja a következő éves tervezésnek. Arra is rávilágít a felülvizsgálat, hogy az előző évben jól fogalmaztuk-e meg mindazt, amit el akarunk érni. Ha úgy érezzük hogy nem, akkor a következő tervezésnél már tudunk korrigálni.

 

 És mi a helyzet 2020. végén?

Ahogy korábban is írtam, a januárban megfogalmazott céljaink jelentős része (az én esetembe kb. 70%-a) teljesen értelmét veszítette. Éppen ezért, ha elővesszük az akkor megfogalmazott céljainkat, akkor inkább a kudarcélmény lesz hangsúlyosabb bennünk. Éppen ezért ezt az évet érdemes egy kicsit rendhagyó módon újragondolni.

 

Azért bátran szedjük elő a tervezőnket, és ha van mit, azt pipáljuk ki rajta! Hiszen valljuk be, azért elképzelhető, hogy van, ami úgy történt, ahogy terveztük.

 

És ami egészen másképp történt…

 

Minden más elemet egyelőre tegyünk félre és gondoljuk át az alábbiakat:

 

          Mit tanultunk 2020-ban?

          Miben lettünk jobbak?

          Miben erősödtünk?

          Mire jutott több időnk?

          Mi az, ami igazán örömöt okozott?

          Mi az, ami siker, de nem került fel a tervezőre? (Legalább 5 dolgot írjunk össze!) 

 

Ha mindezeket összeírtuk, akkor vélhetően legalább egy A/4-es oldal tele lesz fantasztikus dolgokkal. Ezután pedig azt is vizsgáljuk meg, hogy milyen készségeink, tulajdonságaink fejlődtek, erősödtek az elmúlt évben.

 

 Ha így vizsgáljuk át az évet, akkor nem okoz kudarcélményt az, hogy az éves terveink megváltoztak, sőt, arról is képet kapunk, hogy a változáshoz való alkalmazkodás milyen előnyös tulajdonságokat hozott ki belőlünk.

 

 Az áttekintés akkor teljes, hogy ha szánunk időt az esetleges kudarcokra és veszteségekre is. Ha úgy érzed, hogy nem állsz készen arra, hogy mindezekkel szembenézz, akkor bátran kérj segítséget hozzá! Így tehát érdemes számot vetni azokról a dolgokról is, amelyeket nem sikerült megvalósítani, hiszen lehet, hogy az új évben meg tudjuk valósítani, de az is lehetséges, hogy ezek a célok már nem aktuálisak, okafogyottá váltak.

 

 Bízom abban, hogy amikor 2021-es évet gondoljuk át, akkor a hagyományos módszerekkel tudjuk elvégezni a reflexiót. Addig is lássuk meg az előnyöket, a lehetőségeket a változásokban akkor is, ha ez olykor nehézséget okoz. Hiszen minden, amit tanulunk önmagukról, az később határozottan előnyt jelent számunkra!

 

Szabadúszók önbizalma

Az utóbbi időben nagyon sok ismerősöm döntött úgy, hogy elhagyva addigi munkáját valami egészen újba kezd és szabadúszóvá válik. Pontosan ezek az élmények vezettek ahhoz, hogy írjak egy hosszabb lélegzetvételű cikket arról, hogy milyen belső folyamatok zajlanak le bennünk, ha úgy döntünk, hogy az ideje, hogy megvalósítsuk álmainkat. Természetesen ezek a folyamatok mindenkinél másképpen, más ritmusban és más dinamikában zajlanak le, de azért egy irányvonal elég erősen kirajzolódik belőle.

A cikk valóban hosszabb lélegzetvételű, így kiemelem, hogy milyen témákkal foglalkozom benne:

 – Amikor még csak álmodozunk,
 – Felmerülő kérdések és dilemmák,
 – célkitűzés szerepe,
 – Célkitűzés és a szakmai önismeret kapcsolata,
 – Mit tegyünk a negatív visszajelzéssel?
 – Motiváció és jutalom.

Hát, akkor vágjunk is bele…

 Amikor még csak álmodozunk

Kezdetben megálmodjuk, hogy mit szeretnénk csinálni, látjuk magunk előtt… Aztán egyszer csak vagy egy külső körülmény hatására vagy éppen egy hatalmas belső motiváció nyomán az álmodozásból gyakorlati lépések lesznek. Az első fordulópont az, amikor tényleg meghozod a döntést, hogy ez nem csak álom, ez egy tényleges terv, egy valódi fordulat. Olyan érzés kerít hatalmába bennünket, hogy az álom helyett lépésekre, tettekre váltjuk a gondolatokat.

Először az álmunknak nevet adunk – vagy agyalunk azon, hogy mi lehetne a neve. Aztán elkezdünk érdeklődni, finanszírozási formákban gondolkodni, üzleti tervet skiccelni.

Az egyik igazán nehéz pont, amikor mások számára kimondjuk: ezt fogom csinálni a jövőben! Ez egy nagyon nehéz és izgalmas lépés, de lendületet ad, akármi is lesz a beszélgetőpartnerünk reakciója. Ha nem érti, akkor elkezdjük finomítani, ha tetszik neki, akkor hatalmas lendületet kapunk. Ha pedig szkeptikus: nos, ez tényleg nehéz, de továbbgondolásra ösztönöz minket. Elkezdjük kerekíteni, szépíteni, pontosítani azt a valamit, ami ekkor már egyáltalán nem álom.

 Kérdések és dilemmák

A döntés azonban számos kérdést is felvet. Ezek a kérdések a kezdeti lelkesedés után olykor kétségeket is felvetnek és el is bizonytalaníthatnak bennünket. Éppen ezért nagyon körültekintően kell kezelni őket. Nézzük, hogy milyen kérdések lehetnek ezek és mit is lehet tenni, amikor felmerülnek bennünk.

Gyakori kérdések:
 – Tényleg most vágjak bele?
 – Tényleg alkalmas vagyok rá?
 – Lesz, aki vásárol tőlem? Megélek belőle?
 – Milyen távra tervezzek?
 – Hogyan kezdjek bele?
 – Vagyok olyan jó, mint a versenytársaim?
 – Biztosan szükségem van erre?

Vannak kérdések, amelyek nem feltétlenül tőlünk, hanem a gazdasági helyzettől, a piaci körülményektől függnek. Ezek kockázatot jelentenek, emiatt semmi esetre sem szabad figyelmen kívül hagyni őket. A stratégiai és pénzügyi tervezéssel vannak összhangban, így a tervezés szakaszában már előkerülnek. Ezek tehát kimondottan szakmai kérdések és amennyiben rendelkezünk megfelelő szaktudással, készen állunk arra, hogy kipipáljuk őket, természetesen az alapos átgondolást követően.

A cikk célja, hogy a saját önbizalmunkkal, hozzáértésünkkel kapcsolatos dilemmákra világítsak rá, így nézzük most azokat! A készségekkel, rátermettséggel kapcsolatos kérdéseink megválaszolásához nélkülözhetetlen a szakmai önbizalom és az önismeret. Ez az a rész, ahol egy coach tud segíteni számodra.

Nemrégiben volt szerencsém szabadúszóval beszélgetni, aki hatalmas szakmai ma­gabiztossággal rendelkezik. Pontosan tudja, hogy terméke egyedülálló, legnagyobb tudásával fejlesztette ki, és nagyon büszke is rá. Ettől még benne van a célcsoportja iránti tisztelet, a piac iránti alázat és a változásra való hajlandóság. Viszont tudatában van képessé­geinek és határainak is, ezáltal hatékonyabban tud működni.

Mindez jó példa arra, hogy az önbizalom, az önmagunkba vetett hit és a szolgáltatásunk/termékünk iránti elkötelezettség hatalmas lendületet tud adni önmagunknak és ezáltal vállalkozásunknak is.

Miből ismerem fel, hogy szakmailag jó vagyok?

A szakmaiságunk feltérképe­zésekor kerüljön fókuszba mindaz, amit erősségnek gondolunk magunkkal kapcsolatban. Ha pedig van olyan a látókörünkben, aki érzésünk szerint jobb nálunk, akkor kezdjük el kivesézni, hogy ez az érzés miből fakad. Pontosan miben jobb, milyen készségek vagy tudás segíti őt ebben és ez valóban verseny előnyt eredményez-e számára.

Az elemzés következményeként rádöbbenhetünk arra, hogy:
  – mi is képesek vagyunk erre a plusz dologra,
  – nekünk van más erősségünk, ami nyerő lehet a célcsoport számára,
  – nem is olyan nagy előny, vagy nem is olyan jó az, amit a ver­senytársnál plusznak látunk.

Célkitűzés

A célkitűzés lassan minden egyes írásomban valamilyen formában megjelenik. Ennek legfőbb oka, hogy nem győzöm hangsúlyozni: valódi támpontot és segítséget ad egy folyamat összeállításakor.

Itt sincs ez másképpen. Amikor belevágunk – már az üzleti terv kialakításakor – szembetalálkozunk a ténnyel, hogy a célok nélkülözhetetlenek. Hol szeretnék tartani 1 év múlva, fél év múlva, 3 év múlva pénzügyileg és szakmailag?

Mindezt pedig sok-sok apró részcélra kell bontani. Ha célok, akkor az egyik kedvenc megközelítésem a S.M.A.R.T. célmeghatározás, mert nagyszerű, kézzelfogható támpontot ad ahhoz, hogy célunkat megfelelően tűztük-e ki magunk számára. A S.M.A.R.T. egy betűszó, természetesen az eredetije angolul van, de van hozzá egészen jó megközelítésben fordítás is.

Csak röviden összefoglalva, minden célunk:
 – Legyen specifikus (specific),
 – Legyen mérhető (measurable),
 – Legyen attraktív, kellően vonzó, hogy elérjük (achievable),
 – Legyen releváns (relevant),
 – Legyen teljesen körülhatárolt időben (time-bound)

Erre jó példa, hogy ha azt mondom, hogy azt szeretném, hogy jól menjen a vállalkozásom, az nem valami jó cél, hiszen mit jelent, hogy jól menjen, hogyan érhetem azt el, mikortól számít jónak, mennyi idő alatt akarom elérni… ez mind-mind hiányzik belőle.

Ha azt mondom, hogy jövőre ilyenkor 100.000 Ft tiszta bevételt szeretnék elérni a szolgáltatásom értékesítéséből, akkor már közelebb járok. De ezt tovább lehet szofisztikálni, ha pontosítjuk, hogy melyik szolgáltatásom/termékem értékesítéséből mennyi bevételt szeretnék generálni mennyi idő alatt, ehhez mennyit kell dolgoznom, hirdetnem, kapcsolatot építenem, stb… Ebből már látható, hogy a célmeghatározás igen aprólékos, ám annál fontosabb része a tervezésnek.

A célkitűzéshez itt találsz egy segédletet!

Célkitűzés és szakmai önismeret

Igen hosszan írtam a célkitűzésről, azonban fontosnak éreztem, mert az egészet áthatja a szakmai önismeret és önbizalom. A céljaimat ugyanis akkor tudom legjobban megfogalmazni, hogy ha tisztában vagyok a képességeimmel, határaimmal, erősségeimmel.

Nem lehet tehát tovább kerülgetni: érdemes félévente átgondolni, hogy miben vagyunk igazán jók, igazán erősek, miből fakad a versenyelőnyünk, miért szeretnek/választanak bennünket a vevőink. Az első időszakban csak feltételezéseink lehetnek, később aztán tényleges visszajelzésekre is alapozhatunk.

Ha kérünk valamilyen formában visszacsatolást, márpedig erre bármikor van lehetőségünk, akkor kapunk egy olyan információhalmazt, amely megmutatja számunkra, hogy milyennek lát bennünket a célcsoportunk. Ezt lehet egyedül is elemezgetni, de kérhetünk szakmai segítséget is. Olykor nem egyszerű szembenézni a véleményekkel, hiszen biztosan lesz közöttük negatív, azonban a pozitív visszajelzések új tulajdonságok, új előnyök felismerésében is segítenek bennünket.

Mit tegyünk a negatív visszajelzéssel, eredménnyel?

Bármennyire is igyekszünk, előfordulhatnak rossz időszakok, mélypontok, kritikus vásárlók, amelyek visszavetnek bennünket. Nehéz jól kezelni és nehéz szembenézni mindezzel, azonban mindenképpen valahová el kell helyeznünk. Akinek van már rutinja, pontosan tudja, hogy vannak olyan visszajelzések, amelyek szót sem érdemelnek, vannak azonban erősen elgondolkodtatók vagy változásra késztetők.

Első körben nagyon fontos, hogy a kettő között tudjunk különbséget tenni. Ilyenkor egy barát, családtag, bármilyen személy, aki támogat bennünket, hasznos „külső szem” lehet. Ne féljünk kikérni a véleményét abban, hogy mennyire vegyük komolyan a kritikát!

A „külső szem” hosszú távon is segítőnk lehet.

Ha egyéni vállalkozásról, saját magunk által megvalósított álomról van szó, akkor előfordul, hogy nem vagyunk képesek objektíven értékelni a körülményeket. Érzelmileg érintettek vagyunk, így egy kritika sokkal jobban megérinthet, mintha alkalmazottként kapunk visszajelzést szakmaiságunkra.

Az egyik legfontosabb szabály, hogy bármilyen negatív visszajelzést is kapunk, az nem ránk vonatkozik, hanem termékünkre vagy a szolgáltatásunkra. Nagyon csupasz példa: ügyfél visszaírja, hogy nem voltál jó. Először is, nem Te nem voltál jó, hanem a szolgáltatás vagy termék, amit kapott tőled. Ez nem az összes szolgáltatásodra és termékedre vonatkozik, hanem egyre, amelyet az adott ügyfél megkapott. Másodszor, nem biztos, hogy nem volt jó, az is lehet, hogy csak neki nem tetszett.

Ez fakadhat ezekből:
 – Rossz napja volt,
 – Másra számított, mert nem értette meg mit kap,
 – Másra számított, mert nem írtad meg egyértelműen, hogy mit kap
 – Tényleg nem voltál formában.

Az első esettel nem lehet mit kezdeni… A másodikkal sem annyira, a harmadiknál felül tudod vizsgálni, hogy leírásaid mennyire pontosak, érthetők. Tesztelheted is! Ha van elcsúszás, javítod és máris átugrottál egy akadályt. A negyedik eset is reális és megengedhető! Van jogunk és lehetőségünk hibázni, lehetünk néha rossz passzban. Azonban ha ez így van, vegyük észre és javítsuk, kárpótoljuk. Megéri!

Ez utóbbit csak akkor tudod jól felismerni, ha ismered a határaidat, kereteidet, tudásodat. Ha meg tudod fogalmazni saját magad számára, hogy milyen vagy akkor, amikor a maximumot nyújtod, milyen vagy, amikor nem. Ha pontosan látod, hogy amikor teljesítesz, akkor önmagadhoz képest mit adsz. Kulcs, hogy önmagadhoz legyél őszinte, nem fontos hangosan bevallani, olykor egyáltalán nincs is rá szükség, de legyen egy objektív mércéd, és ha negatív visszajelzést kapsz, akkor tudd, hogy ez miért lehetett.

A kritikát tehát mindig csak és kizárólag saját szakmaiságodra vonatkoztatva kezeld, nem vonatkozik rád, hanem csak arra, amit adtál az ügyfélnek. A mélypont mindig nehéz, de ha van célod, hogy mit szeretnél elérni, akkor ilyenkor csak előszeded, és már mehetsz is tovább!

Motiváció és jutalom

Zárásul pedig a motivációt szeretném érinteni, ami nagyon nehéz kérdéskör, ha egyedül dolgozol. Legtöbbször a sikerek, az eredmények motiválnak, de amikor mindez hiányzik, akkor is tovább kell lépni. Ahogy fentebb is említettem, a célokba mindig lehet kapaszkodni. Bízz abban, hogy amit kitűztél az elérhető! Képzeld magad ilyenkor abba az állapotba, amikor sikerek értek, amikor pozitív visszajelzést kaptál. Képzeld el, hogy honnan indultál és már hol tartasz.

Vedd számba, hogy milyen fontos állomásokon mentél keresztül és gondolj vissza arra az időre, amikor még nem is álmodtál a vállalkozásodról.

Láthatod, hogy mennyi tanulás, mekkora bátorság, mennyi siker, izgalom és újdonság áll mögötted. Ezek olyan eredmények, amelyeket Te értél el, – akár segítséggel, akár segítség nélkül – Te dolgoztál meg értük. Légy rá büszke és ne feledkezz meg arról sem, hogy mivel jutalmazod magad! Igen, a jutalom nagyon fontos. Lehet ez egy kávé, egy könyv, egy edzés, egy nyaralás, vagy éppen a bevételből vett új laptop. Attól függ… de mindig kell!

 

A bizalom

A bizalom sokrétű és összetett, áthatja a hétköznapjainkat. Lehet egy belőlünk fakadó érzés, gondolhatunk arra, hogy vajon bennünk mennyire bíznak, de ide tartozik a szervezeti, a piaci és akár a társadalmi bizalom is.* Írásomban most azt járom körül, hogy az egyén, azaz a mi bizalmi kapcsolataink hogyan alakulnak. Elöljáróban kicsit vizsgáljuk meg magát a szót!

 

Mi is az a bizalom?

Egyszer egy csoportos coachingon tettem fel a kérdést, hogy mit is jelent a bizalom. A válaszokból az derült ki, hogy természetesen az értelmezés egyénenként eltérő, sőt, nagyon változatos. Sokak számára hit, szeretet, hitelesség, biztonság, megbízhatóság az, ami a bizalomhoz kapcsolható, de volt, aki a nyugalmat, a belső békét, az őszinteséget vagy éppen a szabadságot társította hozzá. Ebből is kirajzolódik, hogy a bizalom mindenki számára mást jelent és hihetetlen sokféle aspektusból vizsgálható.

 

Éppen ezért éreztem azt, hogy jó lenne egy olyan támpontot találni, amely mindezeket valahogy egységesen fejezi ki. Stephen M. R. Covey és Rebecca R. Merrill A bizalom sebessége című könyvében nagyszerű itinert ad ehhez. Ők ugyanis azt mondják, hogy a bizalom két tényezőből áll: jellemből és kompetenciából. A jellemhez a tisztesség, a motiváció, és a másokkal való szándékaink, míg a kopetenciához a képességek, az eredmények és a korábbi teljesítmény társítható.*

 

cof

Nekem azért tetszik különösen Covey és Merrill megközelítése, mert szabad teret ad, mégis segít rendezni a gondolatainkat. A kétféle „összetevő révén” felismerhetjük, hogy sok emberhez fűzhet bizalmi kapcsolat, mégis ezeknek a mélysége és erőssége eltérő. Munkahelyi viszonylatban bizonyára többünknél a kompetencia oldal dominánsabb, míg a barátok és család esetében a jellem lehet erősebb.

 A bizalom rétegei

Ha végig gondoljuk kapcsolatainkat, akkor láthatjuk, hogy hasonlóan sok más érzéshez (szimpátia, szeretet, harag, irigység), a bizalom is sokarcú. Másfajta bizalommal vagyunk a vezetőnk iránt és másfajta bizalom köt össze a családunkkal. Nem csak erősebb, hanem egészen más. Van, akikkel érzelmi alapon köt össze bennünket a bizalom, míg valóban szakmai kapcsolatok esetén a hozzáértés, a hozzáállás dominál és sokszor észre sem vesszük, de az érzelmi szál ezekben a kapcsolatokban egészen gyengén van jelen. Viszont mindkét aspektust bizalomnak hívjuk.

 

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

És ha készen állsz rá, itt egy feladat, ahogy a többi tervezőnél is írni szoktam, nem kell hozzá más csak, toll, papír és egy kicsi szabad idő. Ha mindez megvan, elkészítheted saját bizalom térképedet!

 Meddig tart a bizalom?

Ahogy mondani szokták, a bizalom könnyen törik és ha elveszítjük, akkor akár maradandó sérüléseket is szerezhetünk. Életünk során biztosan előfordul olyan helyzet, amikor átéljük a bizalomvesztést. Azonban a térkép segíthet nekünk abban, hogy átlássuk mennyire volt fontos az a bizalmi kapcsolat az életünkben és ezáltal a veszteséget is megfelelően kezeljük. Azt pedig ne feledd, hogy itt sem a mennyiség, inkább a mélység és minőség az, ami mérvadó lehet.

 

Felhasznált irodalom:

*Stephen M. R. Covey, Rebecca R. Merrill: A bizalom sebessége – A rejtett tényező, ami mindent megváltoztat, HVG Kiadó Zrt., Budapest, 2011.

 

Énidő és ami mögötte van

Rengeteget olvashatunk arról, hogy mennyire fontos az énidő. Van olyan ismerősöm, aki szerint már ez a fogalom egészen elcsépelt. Pedig egyáltalán nem az, sőt, az énidő fontosságát minden esetben csak erősíteni tudom. De miért is van annyi vita körülötte és vajon miért olyan nehéz megteremteni? Nézzük meg mi van mögötte! 

 Hogyan teremtsünk énidőt?

Az énidő minden olyan idő, amelyben olyan tevékenységet végzünk, ami elsősorban rólunk szól és feltölt, örömöt okoz. Véleményem szerint fontos, hogy hangsúlyozzuk azt a tényezőt, hogy rólunk szól és bennünket tölt. Ugyanis eddigi tapasztaltaim alapján a legnehezebb aspektus az, hogy az énidő megteremtéséhez első lépésként önmagunkat helyezzük előtérbe. Kevés az, hogy válasszunk valamilyen tevékenységet és dobjuk fel a környezetünket, mert az általában nem rólunk szól. Tehát kis túlzással élve legyünk önzők!

Ez az első pont, aminél saját magunkkal konfliktusba kerülhetünk. Legtöbben ugyanis úgy vélik, hogy az önzőség egy negatív tulajdonság, amelyet jó lenne elkerülni, megszüntetni magunk körül. Gyermekeinknek is gyakran tanítjuk, hogy: ne légy önző! De biztos, hogy ez fontos? Vannak ugyanis olyan szituációk – mint az énidő – amikor ha nem vagyunk önzők, akkor lényegében sosem tudjuk megteremteni magunknak. Tehát amikor énidőről van szó, akkor bizony legyél önző.

enido_02

 …mert szükséged van rá!

Valóban sokat hallani arról, hogy az énidő nagyon fontos. És ez nem azért van, mert a jelenséget túlmisztifikáljuk, hanem azért, mert szinte nélkülözhetetlen ahhoz, hogy feltöltődjünk, megújuljunk, kitöröljük a negatív gondolatokat, kikapcsoljuk az agyunkat. Mellékhatása, hogy utána türelmesebbek, nyugodtabbak és kiegyensúlyozottabbak leszünk. Főleg akkor, ha valóban jelen tudunk lenni.

enido_03

 Megérdemlem?